Tudománykövető (N^o13) – MTI: A HIV-törzsek 99 százalékát megtámadó ellenanyagot fejlesztettek ki (2017. szeptember 22.): A HIV-törzsek 99 százalékát megtámadó ellenanyagot fejlesztettek ki (444.hu – szeptember 22.); Egyre biztosabb: az emberiség legyőzte ezt a halálos kórt (Privát Bankár – szeptember 22.)

Az eredeti MTI híren túlmutató információt nem találok a hírre felfigyelő újságokban. Semmi előzmény, semmi kitekintés, csak a lelkendező törzshír. Ebben az áll – kis módosítással –, hogy az amerikai országos egészségügyi intézet (US National Institutes of Health, NIH) és a Sanofi gyógyszergyár szakemberei a Human Immunodeficiency Virus (HIV) formák meghatározó többsége ellen hatásos ellenanyag kifejlesztésén dolgoznak. Az új ellenanyag klinikai kipróbálása 2018-ban kezdődik.

Újra megjelenik majd a pólókon a „Make love, not war!”? – nézett fel a magazinból Aranka. Aésnek is felderengett a woodstocki fesztivál, sőt a nap megmaradó részében már – változó lelkesedéssel – az 1970-es dupla albumot hallgatta. Másként szól ma sok dal, mint akkor. Mások lettünk. Az a fesztivál az akkori nemzedékeknek a szabadságról és a korlátok nélküli önrendelkezésről szólt. A HIV járványszerű terjedése a nyolcvanas évek közepén végleg törölte a kommunák álmát. [„Hun házasodunk hun meg elválunk/különb féle jerekekkel kísérletezünk” (WS).]

A BBC 2017. szeptember 22-én adta adásba azt, amiről most közösen gondolkodunk. E szerint olyan gyógyszer kifejlesztésére van remény, amely az emberszabásúakat megbetegítő HIV mint antigén ellen rendelkezik kielégítő immunkötő képességgel, vagyis a fertőzést megelőzheti. A kezelésre való alkalmazhatósága még kérdéses. Az orvosok beszélnek persze a „berlini esetről”, amelyben egy súlyos AIDS beteg egyidejű leukémia miatti csontvelő-átültetése után meggyógyult. 2009-ben mutált CCR5 repceptort írtak le a csodával határos gyógyulás hátteréből, amely a transzplantáció utáni CD4⁺-sejtjeit jellemezte, s ami rezisztenssé tette az őt megbetegítő HIV-1 variánssal szemben.

A Science folyóiratban, 2017. szeptember 20-án megjelent, hat munkahelyről származó 37 szerzős cikkben olyan géntechnológiai úton módosított HIV-ellenes antitestről írnak, amely három helyen ismeri fel a vírust, és ilyen módon a rendkívül változékony HIV-1-törzsek 99%-át képes felismerni. Az eddig elkülönített természetes eredetű antitestek legjobbjai a törzsek 90%-hoz voltak képesek kötődni.

A HIV-nek két patotípusát tartják számon, a HIV-1 (M, N, O és P alcsoportjain túlmenően az M alcsoport ’A-F’ variánsai váltak ismertté) csimpánzokból került az emberbe, míg a kevésbé patogén HIV-2-őt nyugat-afrikai majmokból írták le. A HIV-1 fehérjeburkán (gp41 glikoproteint és ahhoz kapcsolódó gp120 fehérjét tartalmaz, amelyen keresztül a CD4⁺-limfociták receptoraihoz kapcsolódnak) belül található a kapszid, ami kívül proteázokat is tartalmaz. A kapszidban reverz transzkriptáz (ez a vírus révén az RNS DNS-re való átírását végzi) és integráz (ez az idegen gén gazdasejtbe való beépülését segíti) enzimeket és kétszálú RNS-molekulát találunk. Az RNS kilenc génből áll, amelyből három a szerkezetért (gag, pol, env), kettő az alapműködésért (tat, rev), és további négy a kisegítő szabályzásért (nef, vpr, vif, vpu) felelős. Csak ámulni lehet azon a professzionálisan tervezett felszerelésen, ami bejut a gazdába, kötődik a CD4⁺-limfocitához, amely speciális receptoraival (CCR5 és CXCR4) besegíti a sejtbe (a rezisztenseknél ez a segítség elmarad), átírja az örökítő anyagát DNS-re, majd azt bejuttatja a célsejt genomjába, amely a vírus sokszorosításába kezd, s így visszajelzés nélküli önerősítő folyamata révén a gazdatest immunrendszerének összeomlásához vezet.

A HIV az immunrendszerünk T-limfocitáit támadja meg. Ahogy a szervezet CD4⁺-sejtszáma csökken, az emberi test egyre kevésbé képes harcolni bármiféle fertőző betegséggel szemben. Végül a CD4⁺ sejtszám eléri azt a kritikus szintet, amelyet szerzett immunhiányos szindrómának (Acquired Immune Deficiency Syndrome, AIDS) mondunk. A gyógyszeres kezelések ekkor kezdődnek.

A védekezés stratégiája még ebben a reménytelennek látszó helyzetben – hiszen az immunrendszerünkre nem számíthatunk – is négyféle lehet, és ekkor ezek kombinációit nem is említettem. Gyógyszeresen gátolhatjuk a vírus sejtbe való belépését, valamint a reverz transzkriptáz, az invertáz és a proteáz enzimeket:

– A HIV-1 belépését ma CCR5-agonistákkal gátolhatjuk. A maraviroc ezek közül a korábbi, ahol a CXCD4 koreceptor út ilyenkor előtérbe kerülhet, valamint az enfuvirtide hatóanyag. Ezek a hatóanyagok elfoglalják a receptort a vírus gp120 elől, így a fő receptoron keresztüli bejutást gátolják. Az enfuvirtide nevű peptidhatóanyagot a multirezisztens HIV-1-törzsek kezelésére alkalmazzák.

– Az RNS átírását DNS-sé reverztranszkriptáz-gátlóval akadályozhatjuk, amely lehet nukleozid és nem nukleozid szerkezetű. Nukleozid szerkezetűek a zidovudine, abacavir, lamivudine, emtricitabine, és a prodrug-teória alapján kifejlesztett tenofovir. A nukleozid szerkezetű gátlók mellékhatásai igen jelentősek. Nem nukleozid szerkezetű hatóanyagok – ezekre a HIV-2 általában rezisztens – a nevirapine és efavirenz, valamint haladottabb változataik az etravirine és rilpivirine. Ma ezeket kombinációkban használják.

– Az integrázgátlók a gazdasejtbe való beépülést gátolják. Itt is jelentős hatóanyag-fejlesztést találunk. A raltegravir, elvitegravir és dolutegravir, melyeknek klinikai kipróbálása folyik.

– A proteázgátlók a vírus fehérjeköpenyének kialakulását gátolják meg, amely nélkül lehetetlen, hogy a vírus CD4⁺-sejthez kötődve működhessen. Az alkalmazott proteázgátlók a lopinavir, indinavir, nelfinavir, amprenavir, ritonavir, darunavir és atazanavir.

A gyógyszerezést ma a fentiekből összeállított változatos kombinációk jellemzik. Igen gyakoriak a klinikai kísérletek, amelyben az ideális kombinációs partnereket és arányokat keresik. A súlyos mellékhatások – ez csökkenőfélben – miatt a laboratóriumi mérések hatására sokszor kerülhet sor kombinációmódosításra, amit az egyéni gyógyszerérzékenység jelentősen befolyásol. Mind ezekkel együtt a gyógyszeres kezelés nagyon komoly utat tett meg az AIDS 1920 (Kinghasa, Kongó) körüli megjelenése óta. 2015-ben 15 millió AIDS-beteget kezeltek, míg 2016-ban már 18 millió fertőzöttről beszéltek.

A 2018-ban induló klinikai kísérletek újabb biztatást jelentenek. Alapjaiban változott valami? A 90%-os hatáskörű antitestekhez képest a 99% valóban előrelépés, és bár a számok alapján nem tűnik elképesztőnek a siker, de talán a következményeket tekintve mégis sűrűbb az a védőháló, amivel korunk egyik súlyos fenyegetésével a következő generációk már reménykedve nézhetnek szembe. Lennék optimistább, de korai lenne, szerintem a woodstocki álom már sohasem térhet vissza.

A következő rész címe: Európai jövőkép – Dendrobium x Viktor Orbán

Daedalon