(Tudománykövető N^o101)

A 2026-os MTA-választás meglehetős és megoldatlan konfliktusokkal indul és politikailag tisztázatlan időszakban következik be, hiszen az MTA-konfliktusok hátterében az Orbán-kormány az MTA autonómiáját tiszteletben nem tartó, önhitt politizálása állt. Freund Tamás ezt kincstári nyugalommal tűrte, de az akadémikusok közel felére ma a kormánnyal szembeni bizalmatlanság a jellemző. Ez fokozottan érvényes a társadalomtudományokra, amelyeket az Orbán-kormány kiszorított az ex-MTA-kutatóhálózatából, ezt pedig az itt dolgozók a tudományterület lefokozásának élték meg. Mindezt megelőzte a MTA belső konfliktusa, ahol a szcientometriai adatok alapján a társadalomtudományok reputációja sokat csökkent házon belül is, s amely jól érzékelhetővé vált Freund Tamás nyilvánosságra került, Orbán Viktornak írt leveléből (7. melléklet). Hasonló, bár sekélyebb törésvonal alakult ki az alap- és alkalmazott tudományok között. Ezt illetően a Freund Tamás durva sértése utáni felszínes bocsánatkérése csöppet sem volt kielégítő, sőt etikai érzéketlenségről árulkodik. Amit ő nem tett meg, azt viszont az Orbán-kormányhoz közvetlenül bekötött Gulyás Balázs már különösebb szívfájdalom nélkül megcselekedte: átadta a központokat egy egyetemnek. Az MTA nem remélheti jogi szempontból komolyan azt, hogy amennyiben lemond egy kutatóhálózatról, ha eladja annak ingatlanjait, akkor még valamiféle betyárbecsület formájában bármit is számon kérhet az egyezkedéskor tett ígéretekből.

7.melléklet: Freund Tamás Orbán Viktornak írt levele 2019-ben   „Palkovics miniszter úr sok mindenhez kiválóan ért, de a tudományos kutatáshoz, a felfedező- vagy alapkutatáshoz, annak belső logikájához, működési és finanszírozási feltételeihez nem […] …a kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő társadalomtudományi kutatócsoportok, intézetek munkatársai – akiktől szerettünk volna megszabadulni – itt fognak maradni a nyakunkon, külföldön a kutyának sem kellenek, ha intézetük megszűnik, egyetemi állásaikon akkor is túl fognak élni, és onnan tovább mételyezik a közéletet és a fiatalságot.” [Freund bocsánatkérése: „A megfogalmazásért a magukat érintettnek érző társadalomtudós kollégák elnézését kérem, a levél nem a nyilvánosság (sic!) számára íródott.”]

Az MTA-választást megelőző állami tehát döntő szempont lesz itt a jelöltek akadémikusi támogatásában, hiszen az MTA számára a mindenkori kormányhoz való dörgölődzés ma számomra érthetetlenül nem tűnik visszásnak.

2.ábra: Az MTA 2026-os választására elnökként (bold) vagy főtitkárként pályázók néhány adata (a teljesítmény az összes akadémikus kiemelkedő nemzetközi produkciójára vetített átlag, vagyis figyelmen kívül hagyja a tudományterületek jelentős heterogenitását, amely a társadalomtudományok esetén kimagasló; teljesen jogos szempont az összefoglaló jellegű munkák és könyvek hangsúlyos tudományértékelésének mai hiánya, ami az életmű része, vagy súlyos, de nem mérlegelt hiánya)

Az MTA 2026-os elnökjelöltjei

Borhy László – 62 éves régész az ELTE ex-rektora (2. ábra). Kutatási területe a római kori Pannónia provincia régészete. Egyesek dicsérik, hogy rektorként segített megőrizni az ELTE-t a kekvásítástól, mások viszont felróják neki, hogy távozó rektorként nem tiltakozott a társadalomtudományi kutatóközpontok kormány általi átszervezése ellen. Ez utóbbi értetlenséget váltott ki, mert az MTA-tól átvett intézmények útját sokan furcsállották, és többen úgy tartják, hogy Freund elképzelését – bár bekövetkeztekor hiteltelenül tiltakozott picit – Gulyás Balázs csak teljesítette.

Miklósi Ádám – 63 éves biológus, az ELTE etológia tanszékének vezetője. Nevéhez fűződik a kutyák viselkedését emberi modellezésre használó kutatások elterjesztése, az etológia és a robotika összekapcsolása. A HVG szerint őt kevésbé kedvelné a kormány, így várhatóan kevesebb az esélye. Kérdés, hogy ez miből levonható, mert kutatói/oktatói pályafutása alatt semmilyen tudománypolitikai aktivitással nem vettette eddig észre magát.

Perczel András – 66 éves kémikus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára. Hírek szerint a Fidesz-KDNP szimpatizánsa. Kutatási területén fontos eredményeket ért el a 2-es típusú cukorbetegség, a daganatok, az Alzheimer-kór és az amiloidózis molekuláris hátterének feltárásában. A hírek szerint a belső szavazás első helyezettje volt a szerintem a feladathoz túlkoros oktató; a szavazatok harmada esett rá.

Pósfai Mihály – 62 éves geológus, az MTA Földtudományok Osztályának tagja. Kutatási területe a biogén ásványképződés és a légköri aeroszol-komponensek vizsgálata.

A négy jelölt közül csak Miklósi Ádámnak van nemzetközi szempontból is figyelemreméltó kutatói statisztikája, de a Biológiai Osztály tagjai szerint ez idáig passzív tagja volt a tudományos közéletnek. Jó kérdés mind a négy jelölt esetében, hogy milyen cselekvési programjuk lenne (érdeklődve várom) a mai meglehetősen kusza helyzetben, amelyben a MTA elveszítette a kutatóhálózatát, és most sokat mondóan nincs ebből a hálózatból egy jelölt sem, aki elnöki vagy főtitkári helyre pályázna. Miként lehet, hogy a hajdani MTA kutatók most ennyire passzívak? Mi az, amit ők már látnak?

Az MTA 2026-os főtitkárjelöltjei

Gelencsér András – 59 éves, vegyészmérnök (2. ábra). 2024-ig a Pannon Egyetem ex-rektora. Jelenleg kutatócsoport-vezető egyetemi tanár a MTA – Pannon Levegőkémiai Kutatócsoportban. A fenntarthatóság egyik – a ritka elemek véges bányászhatóságra alapító – kritikusa. Ezt illetően vált ismertté a jelöltek közül egyedül a sajtóban. Fő kutatási területe egyébként a légköri szerves aeroszolok (kellőképpen eddig nem tisztázott) és felhőkémia, a por- és huminszerű anyagok légköri folyamatai, amellyel kapcsolatban átlagos teljesítményt mutat fel.

Kecskeméti Gábor – 60 éves, irodalomtörténész, a régi magyar irodalomtörténet szakértője. Szakterülete a késő-reneszánsz irodalom és a 17-18. századi magyar irodalomtörténet. A nemzetközi szakmai körökben idegen nyelvű teljesítmény hiányában szinte ismeretlen. Nem ilyen gyönge szcientometriai teljesítménnyel képzelem el a MTA hivatalba kerülő főtitkárját.

Kovács Ilona – 65 éves, pszichológus. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológiai Kutatólaboratóriumának vezetője. Kutatási témái a vizuális és perceptuális tanulás és fejlődés.

Egyik főtitkárjelölt sem ismert a tudománypolitikai tevékenységéről. Sokan úgy gondolják, hogy további jelöltek érkeznek még az osztályok részéről.

A felsorolt hét jelölt közül egyiknek sem a HUN-REN a főfoglalkozású munkahelye. Ezt nem gondolom véletlennek, inkább nagyon is beszédes ténynek. A jelöltek többsége egyetemi tanszékvezető, rektor volt, vagy egyetemi professzor. Ez eltér az MTA történeti modelljétől, ahol a kutatóintézeti hálózat vezetői (fő foglalkozású kutatók) kulcsszerepet játszottak.

A HUN-REN-ben dolgozó kutatóknak nincs megfelelő képviselete a csúcsjelöltek között, ami feszültséget okozhat a kutatóintézeti dolgozók és az akadémiai vezetés között. A HUN-REN körüli viták így egyetemi nézőpontok szerint kerülhetnek eldöntésre. Azok döntenek az ügyeikben, akik nem a döntéssel érintett kutatóintézet-hálózatban dolgoznak, nem ott élnek meg egzisztenciális kockázatot. Ez sok kutató szerint strukturális képviseleti hiánynak értékelhető. Ez az MTA elbillenését jelenti az egyetemi szféra felé, ami az MTA és HUN-REN elnökeinek további konfliktusait alapozhatja meg. Újra az akadémiai kutatóhálózat vagy kutatóegyetemi centrum vitához érkeztünk vissza.

7.kép: Madaras Markó, Krausz Ferenc és Vastag László, a Molekuláris-ujjlenyomat Kutató Központ Nonprofit Kft. vezetői Krausz Ferenc Nobel-díjának átadási ünnepségén 2023-ban (forrás)

Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány

A jelenlegi kétosztatú magyar tudományos felépítmény egyik osztata az MTA (most a szolgálatkész Freund Tamás elnökkel) a tudományos osztályokkal (csak javasolni képesek és az állam nem igazán vevő erre), míg a másik az Orbán-kormány vezetése (ez ellentétes az Alaptörvénnyel) alatt működő (ma már független civilszervezetnek mondott) HUN-REN kutatóhálózat (most Gulyás Balázzsal). Ez lenne a kétfejű sas (címkép), amit Freund Tamás emleget? Mitológiára építő történetszemlélet. Most pedig harmadik vezetőjelölt is érkezett a külföldön élő, de idehaza is vállalkozó Krausz Ferenc személyében.

Az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítványt az Orbán-kormány 2025 nyarán hozta létre nem közhasznú kekvaként, az Élvonal Kutatási- és Tehetségfejlesztési Program megvalósítására. Van ebben némi, a Fényes Szelekre emlékeztető elitnyomulás, ami korábbra tekint vissza. Az Alapítvány induló vagyona 603,6 millió forint. Célja, hogy Magyarországon világszínvonalú (sic!) kutatói környezet jöjjön létre, s ezzel hazahozza a külföldön dolgozó kimagasló kutatókat (teljesen reménytelen vállalkozásnak tűnik) és összehangolja a csúcskutatást (matematika, fizika, mesterséges intelligencia és molekuláris biológia?) a fiatal tehetségek gondozásával. Az Élvonal-programot elvileg magyar Nobel-díjasok (mostanra egyes szám) kezdeményezték, de a valósághoz tartozik, hogy Freund Tamás májusi nyilatkozatában ezt a lehetőséget már pontosan körvonalazta: „Az egyik elképzelés, hogy létesítsünk újra Institute for Advanced Studyt [lásd még Collegium Budapest 1992-2011, MTA Lendület 2009-]. A világ számos országában működnek hasonló műhelyek, amelyekbe külföldi és hazai kutatókat lehet meghívni egy-egy projektre. Ennek a működését fedeznék a 74,5 milliárd kamatai. Nekem azonban szimpatikusabb program, hogy élesszük fel az egyetemi támogatott kutatócsoportokat.” Úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány állt ennek a megoldásfélének az élére, s az MTA már csak bevásárlás útján tud csatlakozni a saját ötletéhez.

A fenntartói és alapítói jogokat a Kulturális és Innovációs Minisztérium (Hankó Balázs miniszter irányítása) gyakorolja. Kérdés, hogy miféle K+F+I tudásra alapozva? Az Alapítvány kuratóriumának elnöke hat évre Krausz Ferenc 63 éves Nobel-díjas (2023) fizikus, a kuratórium pedig öttagú: három Nobel-díjas kutató (Steven Chu, Randy Schekman, Donna Strickland) és egy Abel-díjas matematikus (Lovász László) segíti az Alapítvány munkáját. A hatodik tag Madaras Markó menedzser BSc-vel (!) meghökkentő módon kilóg a sorból.

Steven Chu 77 éves Nobel-díjas (1997) fizikus – Obama egykori energiaügyi minisztere, Randy Schekman 77 éves Nobel-díjas (2013) fiziológus; mindketten az Egyesült Államokból. Donna Strickland 66 éves kanadai Nobel-díjas (2018) fizikus, míg Lovász László 77 éves Abel-díjas (2021) matematikus. Ő az egyetlen, aki Magyarországon dolgozik és mint az MTA korábbi elnöke ismeri a magyar viszonyokat és lehetőségeket.

Madaras Markó operatív és beruházási igazgató, a 2019-ben ismert vezetők által alapított, ma ~80 főt foglalkoztató, ~2 milliárd forint/2024 árbevételű, ezek szerint kitűnő üzleti vállalkozásnak, a Molekuláris-ujjlenyomat Kutató Központ Nonprofit Kft.-nek [Center for Molecular Fingerprinting, CMF; tulajdonos: Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány – nem közhasznú kekva; kuratóriumának tagjai: Bedros Jonathán, Gloviczki Péter, Merkely Béla, Orbán Gábor (elnök), Szócska Miklós] Krausz Ferenc az egyik ügyvezetője. A CMF infravörös molekuláris ujjlenyomat-alapú egészségmonitorozási (aminek hazai támogatása kiemelt!) rendszert fejleszt és validál az NKFI Alapból megvalósuló Health for Hungary (H4H) program finanszírozásával, s Madaras Markó és Vastag László munkatársként részt vett Krausz Ferenc Nobel-díj átadásán is (7. kép).

Az ezek szerint az igen befolyásos Élvonal Alapítvány három fő pillérre építve oszt támogatásokat: világszínvonalú tudásközpontok létrehozása az egyetemeken és kutatóhálózatokban, széles körű tehetséggondozási program, a kutatási eredmények piaci hasznosítása (innováció).

8.kép: Élcsapat-kastélytornyok Téglásbodzás horizontján [(db) → ChatGPT5.2]

8.melléklet: Az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány céljai   „…az alapítvány közfeladata: feltörekvő és már ma is világhírű hazai és külföldi kutatók Magyarországra vonzása és hosszútávú beágyazása a hazai egyetemi-kutatóintézeti ökoszisztémába, megtartva nemzetközi kapcsolatrendszerüket és intézményi kapcsolódásaikat; Az élettelen és élő természettudományok, különösen a matematikai, fizikai és informatikai területek tehetségeinek beazonosítása és tehetséggondozásuk a hazai és nemzetközi versenyekre való felkészítéstől kezdve, a kutatási és innovatív vállalkozói pályára való felkészítésen át, a doktori fokozat megszerzésén túli mentorálásig; A tudásközpontokban születő tudományos eredmények innovatív magyar technológiai kisvállalatok keretében történő piacra vitelének elősegítése […] …meghatározott közfeladata, továbbá a nevelési-oktatási, tehetséggondozási, alap- és alkalmazott kutatási, egészségügyi, karitatív, szociális, nemzeti kultúra megőrzése, tudományos tevékenység, a környezetvédelem, klímavédelem, fenntarthatóság és körkörös gazdaság céljainak elérését támogató tevékenységek, illetve ezek körébe tartozó építmények, területek kulturális célú látogathatóságának, megismerhetőségének biztosítása, nemzetstratégiai és társadalomvédelmi tevékenysége, e bekezdés szerinti célok elérésére létrehozott civil szervezetek vagy nonprofit gazdasági társaságok finanszírozása, illetve támogatása vagy ilyen tevékenységet ellátó intézmények, jogi személyek fenntartása és működtetése.”

Az Élvonal Alapítvány (8. melléklet) hosszú távon a magyar tudomány egy szeletének infrastruktúra megújítását tűzi ki célul. A tervek szerint Budapesten saját központ épül, átadását 2028-ra tervezik, és összességében 15-20 új kutatóközpont (tudásközpont) jön létre az egyetemeken és kutatóhálózatokban. Ezeket világhírű tudósok vezetik majd, akik idevonzhatják az élvonalbeli kutatókat. A cél, hogy 2030-ra Magyarország Európa tíz leginnovatívabb (3. ábra) országa közé kerüljön. A légvárszerű program a teljes hazai kutató- és oktatási ökoszisztémát szándékozik megújítani (8. kép). Én nem feltétlenül ezt látom, hanem az alaptudományok egy részének kiemelését (ennek széles körű megvitatása elmaradt) és elit státuszba helyezését.

3.ábra: Hazánk pillanatnyi állása a ranglistákon

A bolygó problémáinak okszerű feldolgozása (4. ábra) igazolja a fizika, matematika és genetika vezető szerepét a különböző nemzetközi szervezetek szerint. Az emberi faj túlnépesültségét azonban ezek az elemzések képmutatóan nem említik, pedig az ökológiai katasztrófa eredete az, hogy a Föld természeti kincsei és erőforrásai (pl. energiahordozók, ritka földfémek) immár nem elégségesek a jelenlegi lakosság aránytalanul nagy fogyasztásának fedezetére. Ez régóta köztudott, de senki nem tett lépéseket ezen a területen. Az is teljesen világos, hogy a tudomány (eredeti tudás megszerzése) a legjelentősebb problémák harmadának megoldásához fontos, a meglévő tudásunk alkalmazása a legnagyobb szelet a megoldások felé, s a politika játszik irányító szerepet a kiemelt problémák negyedének kezelésében. A jelenlegi globális válságot nem a tudásunk hiánya okozza, hanem a meglévők figyelmen kívül hagyása. A túlnépesüléssel és túlfogyasztással járó termelési kényszer a bolygó szolgáltatóképességeit már meghaladja. Kétségtelen, hogy a forrás és szükséglet egyensúlyi állapota dinamikusan változó, de a bányászható urán elfogyása után a fúziós energiaszolgáltatás megoldása tudományos kényszer. Energiaszolgáltatás nélkül az ember által épített civilizáció népességoptimalizáció nélkül összeomlik és lehangolóan alacsonyabb egyensúlyi állapotra áll át (poszt-civilizáció), aminek lehetőségeit igen sok mai és nagyon komor sci-fi vázolja.

4.ábra: Az Azote által, a Stockholm Resilience Centre számára készített ábra 2025-ben átdolgozott változata (megjegyzés: pirosas szín meghaladja a bolygó szolgáltató képességét)

Nekem úgy tűnik, a kuratórium összetételére pillantva, hogy elit kutatóhálózat szervezése indul az MTA-n kívül a valóságos alapkutatások egy része számára (Képes lesz az EU-ból kilógó, magyar állami támogatás a világgal versenyt futni?), ahol a kémia az elképesztő globális szennyezés ellenére ki van zárva. Mintha a jelenkori kihívások a megfogalmazatlan jövő felé rohanás lehetne. Ekkor persze a HUN-REN specializálható az alkalmazott kutatási területekre, vagyis a fejlesztés feladata bízható rá (ebbe az ipari és mezőgazdasági hálózat már belerokkan a belátható múltban), amelynek működésébe az érintett tárcák beleszólása (megrendelései) irányító szerepűek lehetnének, bár a minisztériumok szakemberállománya aligha alkalmas ma erre. Mit keres azonban a kormány az alapkutatás egy kiválasztott része körül? Tudja egyáltalán, hogy mit remélhet, vagy csak ismételten mer nagynak mutatkozni, amíg fel nem ébred? Pontos terveket hiányolok, konkrét tervezőket, a nyilvános terveiket és társadalmi megvitatást.

Az Élcsapat Alapítvány határozott gyöngéje, hogy irányításának nyugdíjas tagjai vannak, vagyis nem aktív korúak, s tapasztalat híján a neves külföldiek a magyar viszonyokat aligha ismerhetik. Tisztázatlan a szerepe a jelenlegi HUN-REN kutatóhálózatnak és ingatlanjaiknak. Székháza is állami tulajdon. Külföldi vezetőket helyez kilátásba, ami miként is aránylik a nevet szerzett magyarok hazavonzásához? A kétfejű sasfiókák? Törésvonalakat vagy szinergiákat hoz létre az ex-MTA Kutatóhálózatában: (i) elit tudományok (fizika, matematika, molekuláris biológia → Élvonal Kutatóhálózat) – alapkutatás-centrikus > (ii) alkalmazott tudományok (agrár, biológia, föld, kémia, környezet, műszaki, orvosi → HUN-REN Kutatóhálózat) – fejlesztés-centrikus > (iii) társadalomtudományok (irodalom, filozófia, jog, gazdaság, nyelv, történelem → ELTE) – oktatás-centrikus szétzilálása?

5.ábra: A legfontosabb tucat globális ügy és magyarországi kezelésük

A globális problémát közül a víz-, élelmiszer- és kritikus anyagbiztonság, továbbá a mesterséges intelligencia tartoznak a legfontosabb négybe (5. ábra). Eredeti tudás hiánya a mesterséges intelligencia, a klímaváltozás, az egészség (pandémiák) és az űrkutatás területén a kiemeltek. A többi területen nem a kutatás szűkössége a limitáló tényező, hanem a meglévő tudás alkalmazása és a politikai belátóképesség. A problémák hazai kezelése közül a mesterséges intelligencia iránti érdeklődés nálunk is kiemelhető. Kutatási területen hazánk űrkutatásban betöltött tevékenysége szerény, itt beláttuk kicsinységünket, és a globális egészség területén sem játszunk vezető szerepet. Meglepő talán, hogy a klímaváltozás ügyeit illetően hazánk kutatása passzív, bár lakossága szerintem erősen kitett.

A jelenlegi MTA jövője (szénvázlat)

Előre is bocsánat az elnagyolásért, az egyszerűsítésért és a közelmúlt felé mutatott látszólagos tiszteletlenségért, és persze nem szívesen venném át a jósdák szerepkörét sem, azokból a szerény információból, ami ez ügyben kiszivárgott. Ráadásul a jövő még csak nem is végleges, ahogy az ellenállás vezetőjének anyja megfogalmazta az amerikai kasszasikerben. Éppen lehetőségeit modellezik. A jelenlegi fejlemények nekem azt mutatják (másnak persze mást), hogy az alaptudományi kutatóhálózat az Élvonal Alapítvány irányításával (az Alaptörvény szerint is erősen vitatható kormányirányítással) jönne létre nagyrészt hosszú ideje külföldön dolgozó, sikeres magyar kutatók részvételével. A válogatott kutatási sikerterületek: matematika (mesterséges intelligencia), fizika (atomfizika, fúziós energia), genetika (géntechnológia), kémia (környezetanalitika) és molekuláris biológia (itt jelenős ellentmondás, hogy a bolygó problémái az ökológiai tudományok témakörei közül kerülnek ki!). Ők foglalhatnák el elvileg az MTA székházát, bár erre jogilag nem látok esélyt, és az egésznek ellentmond a kutatóhálózat ingatlanjaiért kapott vételár, ami egy kiürült szerkezetben óriási tőke a következő vezetőség kezében. Ez az összeg persze lehetne pályázati alap (alapítványi ötletek talán már vannak is ez irányban), de vállalkozói tőke is, amelyből az MTA beruházhat az Élcsapat Alapítvány terveibe és ilyen módon a kor alaptudományait (az MTA alapítása óta ez gyökeresen megváltozott) támogathatja, amelyek magyarországi társadalmi és gazdasági érdekekkel társulnak. Javíthatatlan az optimizmusom.

Minden más az állami irányítású HUN-REN-ben maradhat, de hangsúlyozott és célként kitűzött fejlesztési feladatokkal. A környezettudományok (az MTA legnagyobb mulasztásaként) nem tartoznak ebben a rendszerben hangsúlyosan sehová, így az ökológia tudománycsoport (környezetanalitika, ökotoxikológia, környezet-egészségügy) helyzete hazánkban kihullik a hazai gondolatokból, bár korunk égető problémái éppen ezeken a területeken keletkeznek, s nem Viktor és Péter körül. A társadalomtudományok helyzetének rehabilitációjáról nincs szó, vagyis egyetemi tanszékek szintjére kerül a hazai művelésük. Nem állítom, hogy nincs ebben a jövőváltozatban ráció és nem a hazai tudományos rendszer korunk fő irányához való pillanatnyi igazítását szolgálhatná. A távlati problémák fókuszai azonban hová is esnek? Ki ennek tudója?

Mi lesz ebben az esetben a MTA megkopasztott intézményével? Nos, reprezentatív tudománydiplomáciai szervezetté alakulhat (minden kultúrnemzet portalanít a politikai vitrinjében effélét), amelyre most tovább költeni talán már nem is kellene. Az MTA könyvtár megmaradhatna önállóan, ebben a formában aligha épül tovább. A papírnak az erdők örömére befellegzett. Az MTA tudományos osztályai és jelenlegi látszattevékenysége (az állam az MTA székháza vendégmunkásainak – úgyis, mint állandó és ideiglenes bizottságok – javaslataira aligha vevő) megszűnhetne. Köztestülete ettől függetlenül civilszervezetként kifejezetten életképes és az ADF mai szerepköreiben mutathatná meg magát a jövőben. Megszűnhetne az MTA túlkoros akadémikusi és nagydoktori rendszere is (ha ez utóbbi funkciótlan marad, vagyis cél nélküli), ami túlságosan kitolja időben a képzést. A PhD-fokozat értékét egyébként a nemzetközi szakirodalomban hagyott nyom megméri, vagyis az MTMT adatbázisát kellőképpen kifejlesztve tudományterületenként adhatna pontos hazai és nemzetközi teljesítményfelmérést doktori iskolákra és személyekre is.

Kétségtelen, hogy az eredetiség nem mérhető semmiképpen, ez szerencsére a vezetői meghallgatások feladata maradhat. Csak semmi AI. Persze akkor, ha szembe akarunk nézni a valóságos optimalizálással és a szigorú teljesítményméréssel, amihez arányos európai szintű honorálás társul. A teljesítményt a magyar K+F+I-ben is meg kell fizetni, különben folytatódik a gyorsuló kutatói elvándorlás. Mára felnőtt az a generáció, ami nem dobálja a kalapját (ez nekem sem ment jól), ha nincs oka rá, akinek kevés az édes ígéret és a fiók mélyére kerülő plecsnik, tisztában van a saját értékeivel, ami nemzetközileg piacképes és a határok már nem kötik. Szerintem ebben az értelemben felszabadult. Lehet kapaszkodni!

Előzmény: N^o1.

Darvas Béla

Ps. Nincs akadálya annak, hogy az érintett Freund Tamás, Gulyás Balázs és Krausz Ferenc az Átlátszón lévő blogomban válaszcikket írjanak. Ehhez a vendégblogok szabályait (nyelvi és jogi felülvizsgálat van) betartva személyesen hozzám kell fordulni.