(Tudománykövető N^o96)

A kutatóhálózatának elvesztése után az MTA vezetése talán fel sem fogta, hogy a vezérkar hadsereg nélkül maradt. Feszítenek ugyan el nem múló büszkeséggel a vezetők a tribünön, ünnepi beszédekkel is készülnek, de csak az adminisztrátorok állnak előttük öltönyben és kiskosztümben. Nincs díszmenet már. Izgatott zajongás sincs. Freund Tamás azt mondta: „Én igennel szavaztam, nyugodt lelkiismerettel (sic!) megyek haza, és holnap reggel tudok tükörbe nézni”. Az elnök úr szerintem nem sok mindent érthetett meg az MTA történelméből és abból sem, ami rajta kívül, tőle függetlenül létezik. Nos, az MTA szürke hétköznapjainak egyetlen éves eseménye lesz a közgyűlés, mikor a szép korúak – csupa ismerős – elözönlik a Dísztermet. MTA-nál doktori fokozatot adnak még ki, bár a gyakorlatban hasznosul is, meg nem is (sem a professzori pályázat, sem a doktori iskola vezetői megbízás nincs már ehhez kötve). Igaz, az kétségtelen, hogy a nemzetközi, eredeti ismeretanyagú teljesítés ebben a rétegben a legjelentősebb. Sőt, különféle bizottságokban – belső használatra – serényen értekeznek is. A tudós társaság társadalmi súlya arra a szintre hanyatlott vissza, mint Széchenyi István előtt volt. Freund úr ettől kiválóan alszik.

Az MTA születése

Kalandozzunk vissza csöppet az időben. Az 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István felajánlotta birtokainak egyévi jövedelmét (60 ezer pengőforintot) egy magyar tudós társaság alapítására. Többen csatlakoztak a kezdeményezéshez (4. ábra). 1827-ben törvénybe iktatták a Magyar Tudós Társaság létrehozását. 1830-ban megtartották az első közgyűlést, amelyen Teleki József lett az első elnök. Az Akadémia fő feladata a magyar nyelv ápolása és fejlesztése, valamint a tudományos munka szervezése volt. A Tudós Társaság sokáig bérelt helyiségekben működött (pl. a pesti régi Károlyi-palotában). Gyűjtés után a saját székház építése 1862-ben kezdődött, és 1865. december 11-én adták át az MTA Kirakodó téri székházát, amely a korszak egyik legreprezentatívabb középülete lett. Az MTA székházának környezete az építés után (címkép) szép lassan változott. A fiákerek helyét elfoglalták az automobilok (19. kép).

Az MTA alapítása gyűjtéssel kezdődött, amely összeg kb. harmadát tudjuk személyekhez (a magyar főnemességhez és a zsidó származású vállalkozókhoz – lásd Sina, Vay és Wodianer, akikről elég sokáig nem igazán beszéltünk) kötni (4. ábra). A székház építése közel egy millió pengőforintba (egy pengőforint 15-25 ezer mai forintnak megfelelő) került. A közadakozásból közel egyharmad gyűlt. Ismert, hogy Budapest, Debrecen, Sopron és Kolozsvár is jelentős összegeket gyűjtött erre a célra. Az állam végül egyharmad részét adta a székházhoz.

4.ábra: Az MTA ügyének támogatása pengőforintban

19.kép: Az MTA székháza és az előtte lévő park 1900-ban (Fotó: Klösz György)

Az MTA székháza   Az MTA székház építésére 1861-ben írtak ki pályázatot, melyen Friedrich August Stüler neoreneszánsz stílusú tervét ítélték legjobbnak. A Ferenc József téri (1866-tól Ferenc József tér, előtte az uszálykikötőt kiszolgáló Kirakodó tér 1918-tól Október 29. tér → 1919-től ismét Ferenc József tér → 1946-tól Roosevelt tér → 2011-től Széchenyi István tér) építkezés vezetését Ybl Miklósra és Szkalnitzky Antalra bízták. A székház 1865-ben – az MTA megalakulása után 40 évvel – készült el [címkép: Az MTA székházának 1862-es rézmetszete (Reich Ignác/Vasárnapi Újság → ChatGPT5) mutatja a képét a tervek alapján]. A Lánchíd akkor már állt. Az épület belső terein a korszak neves művészei dolgoztak, a falfestményeket Lotz Károly és Ligeti Antal készítették. Az 1900-as évre szép parkot létesítettek elé (19. kép). 1905-ben adták át előtte Széchenyi István szobrát. Klösz György képén azonban nem látok akácfákat (a városi legenda szerint, akkor már ez az akác 120 év körüli lehetett, vagyis 20-25 méter magas; ilyen fehér akác habitusú fáknak azonban az 1900 körül készült képeken nyoma sincs), amelyeket ma az akkori famatuzsálem gyökérsarjakként tartunk nyilván. Ekkor az Akadémia utcában már automobilok közlekedtek, és elkezdődött Budapest utcáinak aszfaltozása, addig gránitkő, murva és parkosítás volt a megoldás. Az MTA székházon három nagy felújítást hajtottak végre: (i) 1950-1953 – a II. Világháború utáni helyreállítás és belső átépítés. Csánk Elemér volt a vezető tervező; (ii) 1985-1988 – műemléki megújítás és funkcionális rendezés. Az Akadémiai Könyvtár bővítése és a palota korszerűsítése és egyes eredeti homlokzati elemek visszaállítása volt a cél. Mányi István tervei alapján ekkor integrálták az Akadémia bérházát is a könyvtári funkciókhoz; (iii) 2022-2025 külső rekonstrukció és belső korszerűsítés kezdődött. Műemléki helyreállítás (kőelemek, szobordíszek – pl. szfinxek – visszahelyezése), energetikai felújítás és akadálymentesítés; a 160 éves jubileumhoz és az Akadémia 200. évfordulójához kapcsolódva. A tervezők Kelemen Bálint és Makay András voltak.

Az MTA székháza – sokan nem tudják – nem kutatóhely. Még csak nem is a titkárság helyszíne, hiszen az nem messze, a Nádor utcában van. A székházban az elnöki és főtitkári hivatal található. Reprezentatív hely rendezvények (pl. a közgyűlések, bizottsági ülések, doktori védések és konferenciák helyszíne) lebonyolítását szolgálja. Termeinek kiadása különböző (pl. céges) eseményekhez bevételi forrás.

Napjaink MTA állásfoglalásai

Az MTA tempója igen komótos. Az SzFE ügyében az események után két évvel szólalt meg a tudóstársadalom, akkor is csak annak doktori iskolájának megtaposása miatt. Megakadályozni nem tudta itt a művészetre alapozott tudományok alkatrészeire szedését; átgyalogolt rajtuk a minisztériumi pénzeket kezelő érzéketlen trupp. Mindenhez júdások – külsők és belsők, levelezők és rendesek – is könnyen akadtak. A MTA állománya politikailag vegyes. Kétségtelen, hogy ehhez a Kádár-kormány alatt rendszerbarátnak kellett lenni – legalább megjátszva. Bárhová sorolni is az intézmény egészét azonban csak vakon lehet. Személyes dicséret ellen védekezni nagyon nehéz, ha szerény személyünkről van szó. Vezető kutatóink (ha még akadémikusok, mikor képzeletben a lábunk talán már nem is éri a talajt) általában igen hiú formák. Politikusok ezt tudják, akadémikust bekeríteni nem nehéz feladat. Bár a konzervatív kormányok (MDF, Fidesz-KDNP) ténykedésének kritikáját az MTA vezetősége már Vizi E. Szilveszter óta kerülte, mégis valahogy kiérdemelte az MTA egésze Schmidt Máriától a helyzetére nézve nevetséges sztálinista jelzőt.  A Fidesz egyik ideológusának nyilván halvány sejtelme sincs a politikai táborok percérdekeit felülíró törekvésekről, az MTA belső működéséről és erőviszonyairól.

20.kép: MiAKö és a debreceni/mikepércsi CATL gyár 2024-ben (Fotó: Szajki Bálint/24.hu)

16./2023. MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság – Állásfoglalás az akkumulátorgyárakról

2023. október 10-én az Akadémia Fenntarthatósági Fejlődés Elnöki Bizottsága nyolc kiemelt pontot tartalmazó állásfoglalást adott ki (16. melléklet) a működő és tervezett hazai akkumulátorgyárakkal kapcsolatban. Ebben rámutattak, hogy a kormány megfelelő társadalmi egyeztetés és tájékoztatás nélkül építi ki az akkumulátoripart, és az akkumulátorgyártás technológiája számos környezeti és egészségügyi kockázattal terhelt. A bizottság hangsúlyozta, hogy az üzemek hatásait a fenntartható fejlődés elve mentén, komplex módon kell vizsgálni, mert az esetleges gazdasági előnyök mellett komoly kihívások jelentkeznek. Felhívták a figyelmet a vízfelhasználás, a hulladékkezelés, a vegyszerhasználat kockázataira, és javasolták a szabályozás szigorítását, a környezeti monitorozás erősítését és az érintett lakosság bevonását a döntéshozatalba.

16.melléklet: Állásfoglalása a Magyarországon jelenleg működő, telepítés alatt álló és jövőben telepítendő akkumulátorgyárak ügyében   „Az akkumulátorok gyártási technológiája számos környezeti és egészségügyi kockázattal terhelt, és sem hazánkban, sem pedig külföldön nem állnak rendelkezésre széles körű és ellenőrizhető adatok a termelés környezeti és egészségügyi hatásairól […] Ilyen horderejű ügyben az üzleti titok nem értelmezhető abszolút módon, az érintettek (beleértve a természeti környezet) szempontjából releváns adatok titkos kezelésének sem jogi, sem társadalmi szempontból nincs helye […] A környezet szennyezése és más egyéb kérdések mellett különösen aggasztó a gyártó üzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértékének a kérdése, különösen mivel ezzel kapcsolatban nem áll rendelkezésre a tudományos közösség és a közvélemény számára megbízható, egyértelmű információ […] Nem kevésbé látszik kérdésesnek a hulladékkezelés problémája, akár a gyártás során keletkezett, akár az akkumulátorok életciklusának a végén keletkező hulladékok tekintetében, vagyis hiányzik a felújítást, újragyártást, újrahasznosítást és újrafelhasználást garantáló körforgásos üzleti modell leírása […] A technológia rohamos fejlődése mellett kétséges, hogy célszerű-e egyetlen technológiára alapozni egy ekkora volumenű gazdaságfejlesztési programot, hiszen korántsem egyértelmű, hogy a lítiumion-akkumulátor a jövő útja […] Ugyancsak számos kérdést vet fel a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntje, amely várhatóan további környezeti és gazdasági terheket ró majd az országra az elhasznált akkumulátorok esetleges nagy volumenű tárolása, illetve feldolgozása, újrahasznosítása… […] …a hatalmas volumenű fejlesztések akár évekig nem járulnak hozzá a tudásalapú társadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, továbbá kérdéses, hogy az érintett vállalatok idővel hazánkba telepítik-e majd a kutatás-fejlesztési tevékenységeiket is […]   Összefoglalás 1. A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, ezért szükséges az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi kezelése.   2. Szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan jelentős társadalmi hasznot remél a beruházásoktól.   3. Kiemelten fontos, hogy nyilvánosságra kell hozni a gyárak monitoring– és haváriaterveit, és meg kell teremteni a szakmai és társadalmi ellenőrzés lehetőségét.   4. Meg kell erősíteni, illetve ki kell egészíteni a környezeti és társadalmi kockázatok felmérésre, értékelésére és kezelésére alkalmas intézményrendszert. Szorosabbá kell tenni a különböző szakpolitikák közötti együttműködést a beruházásokkal kapcsolatos döntéshozatal során.   5. Az esetlegesen szükségessé váló hatósági szankciókat összhangba kell hozni a potenciális károk mértékével és az üzemek által a tulajdonosaik számára generált bevételekkel.   6. Részletesen vizsgálni kell a gyártó üzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértékének a kérdését, és az egyéb helyi igények várható alakulásának figyelembevételével részletes terveket kell kidolgozni a következő évtizedekre. Indokoltnak látjuk, hogy a betelepülő vállalatok vállaljanak jelentős anyagi szerepet a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában.   7. Vizsgálni és megnyugtatóan rendezni kell a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntjével kapcsolatos kérdéseket.   8. Biztosítani kell, hogy a fejlesztések minél inkább hozzájáruljanak a tudásalapú társadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, és elő kell segíteni, hogy a hazai vállalkozói szféra (különösen a kkv-k) is be tudjanak kapcsolódni a tervezett tevékenységekbe.

„Aki az akkumulátorgyártás ellen küzd, az a környezetvédelem és a nemzetgazdasági érdekek ellen küzd” – Reagált a tényektől magát befolyásolni nem engedő külügyminisztérium a kérdésben teljesen tájékozatlanul az MTA bizottságának erre az állásfoglalására. Az MTA vezetése részéről senki sem reagált Szijjártó Péter szavaira. A gazdasági és környezet-egészségügyi szempontból kiemelkedő ügy a közgyűlés állásfoglalását is megérdemelte volna. Hiba volt ennek elengedése is. A MTA rendszeréből hiányzik az állásfoglalások utógondozása, a viták felvállalása, aminek csak vesztés lehet a következménye.

21.kép: Forgatás instrukciókkal [(db) → ChatGPT5]

17./ 2024. MTA Magyar – Lengyel Történész Vegyesbizottság – Állásfoglalás egy lengyel tantervjavaslatról

2024. március 5-én az Akadémia magyar-lengyel történész vegyes-bizottsága reagált a lengyel oktatási minisztérium történelem kerettanterv-tervezetére. Üdvözölték ugyan a tervezet célkitűzését a múlt iránti érdeklődés felkeltésére, de sajnálattal állapították meg, hogy a javaslat ellentmond ennek: három ponton hátrányosan érinti a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokat. A testület kifogásolta, hogy a tananyagból kimaradnának a középkori magyar-lengyel kapcsolatok, Báthory István lengyel király uralkodása, valamint módosulna az 1956-os magyar forradalom bemutatása. Az állásfoglalás szerint ezek elhagyása gyengítené a diákok regionális tudatát és a kölcsönös tisztelet kialakítását, ezért kérték a lengyel döntéshozókat e témák visszaemelésére a tantervbe.

Az egyik legterjedelmesebb szöveg az MTA állásfoglalásai közül ez a lengyel történelem kerettanterv-tervezetével kapcsolatos álláspont. Nem azt szeretném mondani, hogy ez nem fontos, de nyilvánvalóan lengyel oktatási kérdésről van szó, amelybe a magyar fél – érintettség okán – véleményt nyilvánít. Ez a határozott MTA állásfoglalás abszurd módon kiemeli, hogy a Magyar Tudományos Akadémia mennyire csöndben maradt a hazai oktatás és tudománypolitikai ügyeiben. Valóban nem lett volna az MTA vezetőinek a hazai oktatás háborgásos viszonyairól (21. kép) mit mondania? Az MTA állásfoglalásai lobbicsoportok nyomulása (pl. mezőgazdasági géntechnológia), kormánymegrendelések (igen sok esetről sejthető ez), és csupán kevéssé a tudomány fő ügyeiről (4. táblázat) szólnak. Az alábbi táblázat összefoglalja az MTA történetének időszakait és az ügyeket, melyekben azok során felemelte a szavát. A listában feltűnő, hogy az MTA konzervatív indulása (főnemesség és főpapság) és aktív politikai szerepvállalása miként jelentéktelenedett el a Rákosi/Kádár-korszakban (büntetést kapott), majd most Orbán Viktor idején, amely egyenesen sztálinistának szeretné láttatni.

4.táblázat: Az MTA kétszáz éve egy táblázatban

18./ 2024. MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya – Állásfoglalás az anyanyelvi nevelés fontosságáról

2024. június 20-án az Osztály nyilatkozatot adott ki az anyanyelvi oktatás kiemelt jelentőségéről és a nyelvi-nevelési tanulmányok szerepéről a tanárképzésben. Ebben visszatért az MTA szervezésének időszakára. Az állásfoglalás felhívta a figyelmet arra, hogy „egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”, ezért az anyanyelvi kompetenciák fejlesztése alapvető fontosságú. Javasolták, hogy a tanárképzésben kapjon nagyobb hangsúlyt a magyar nyelvészeti és nyelvpedagógiai képzés, mert csak így biztosítható a magas szintű anyanyelvi nevelés a közoktatásban.

Nyilvánvaló populista műaggódás ez a mi korunkban, ami természetesen nemzeti helyesléssel találkozik. Az, hogy a magyar nyelvészeti és nyelvpedagógiai ebben az állásfoglalásban megkülönböztetetten kiemelt az már súlyosan sántít, mert miért ne kapna kiemelt szerepet az oktatásban a genetika, hulladékgazdálkodás, mesterséges intelligencia, mikrobiológia, ökológia, talajtan, meteorológia, anyagtudomány stb., vagyis minden, ami napjaink elsődleges kínja. Ekkor a tudomány nyelvét az angolt még nem is említettem. Az MTA-nak sokkal inkább ezért kellene kiállni, mert nemzetieskedő politikai szereplő már elégséges van a manézsban. Az arányok, a részérdekek, a hasznosság és a történelmi jelen (!), amire az MTA-nak sokkal nagyobb gondot kellene fordítani, mikor lobbistákra hallgatva rutintanácsokat oszt.

19./ 2024. MTA Fizikai Tudományok Osztálya Csillagászati és Űrfizikai Bizottság – Állásfoglalás az ózdi lézerkémény kapcsán

2024. szeptember 4-én az Akadémia fizikai tudományos bizottsága tiltakozott az Ózdon épülő úgynevezett lézerkémény ellen. Rámutattak, hogy az égbolt felé irányuló, erős lézersugár súlyos fényszennyezést okozna, amely ellentétes a Bükki Csillagoségbolt-park céljaival, és veszélyeztetné az éjszaka aktív állatokat. A Bizottság határozottan ellenezte a terv megvalósítását, hangsúlyozva, hogy a vélt turisztikai attrakció nem ellensúlyozza az okozott természeti károkat. Az állásfoglaláshoz számos szakmai szervezet csatlakozott, például az MTA több bizottsága és a Magyar Csillagászati Egyesület.

A lézerkémény (laser chimney) olyan kutatási-fejlesztési koncepció, amely arra épül, hogy nagy teljesítményű lézersugarakkal mesterségesen ionizált csatornákat (plazmaoszlopokat) hozzanak létre a légkörben. A lézersugár nagy energiájú rövid impulzusokkal vezető plazmaoszlopot alakít ki. Ez úgy viselkedik, mint egy vezetőcsatorna, amelyen keresztül az elektromos töltés, pl. villámkisülés, irányíthatóan levezethető. Elsősorban a villámelhárítás és villámirányítás területén vizsgálják. A lézerkémény villámlevezetésével kinyerhető energia nem gazdaságos és nem stabil energiaforrás. Jelenleg inkább biztonságtechnikai (pl. atomerőművek, repülőterek, rakétakilövő állomások védelme) és kutatási célra vizsgálják.

Egyes fajok esetén – ilyenek az éjszaka repülő rovarok, madarak és emlősök (5. táblázat) – az éjszakai mesterséges fényforrások viselkedési zavarokat okoznak. Több nemzetközi szervezet – ENSz, Unesco, Nemzetközi Csillagászati Unió – tett javaslatokat a fényszennyezés csökkentésére.

5.táblázat: Néhány éjjel aktív (fénytaxis – rovarok, rovarevők és éjjeli ragadozók, fény alapján tájékozódó vonulók madarak) állat a Kárpát-medencében (megjegyzések: piros félkövér betű – fokozottan védett; fekete félkövér betű – védett; sárgával kiemelt – fokozottan fényérzékeny)

A fényérzékeny élővilági hatások: (i) Fényhatás és fényszennyezés – a villámirányító kísérletekben alkalmazott nagy teljesítményű lézerek gyakran látható fényben vagy közeli infravörösben működnek. A hirtelen erős fényimpulzusok (femtoszekundumos lézernyaláb) dezorientálhatják (navigációs zavar, kényszerleszállás) a tájékozódásra fényeket használó fajokat (pl. éjszaka vonuló madarak, denevérek). A villanások következtében fellépő riasztás vonulási útvonal-eltérítést okozhat; (ii) Akusztikus és elektromágneses zaj: a lézer által létrehozott plazmacsatorna hangrobbanásszerű akusztikus zajt kelthet. Ez zavarhatja a zajérzékeny fajokat (pl. énekesmadarak költéskor, denevérek echolokációját). A villám mesterséges levezetése extrém elektromágneses impulzust is kelt, ami potenciálisan hatással lehet érzékeny állatok elektromágneses érzékelésére (pl. vándormadarak magnetorecepciójára); (iii) hő- és plazmahatás: a lézer a levegőt ionizálva forró plazmaoszlopot hoz létre, így elpusztíthatja a közvetlen közelben szálló rovarokat, apró madarakat és denevéreket; (iv) Közvetett hatások: élőhely-fragmentáció, a fény- és zajhatások kizárhatják az érzékeny fajokat a környékről, félelemreakciók: éjjeli madarak vagy nagyvadak elriasztása, ökoszisztéma-zavar, a fényhez vonzott rovarok tömeges pusztítása (fénycsapda-effektus) csökkentheti a helyi denevér- és madárpopulációk táplálékát.

A mai kockázatkezelés a veszély meglétén kívül (a lézerkémény esetében ez ugyanúgy fennáll, mint a világításra használt éjszakai lámpák esetében) a bekövetkeztének valószínűségével is kalkulálnak. Ez az érték alacsony lehet egy pontszerű ózdi fényforrásra gondolva, legfőként kísérleti lézerkémény esetében, amely időszakosan üzemel. A MTA bizottságának állásfoglalása talán előre szalad az időben, amikor majd állandó lézerkéményeket telepítenek. Ennek az esélye (a villámlás energiájának hasznosítása) most még csak ábránd.

20./ 2025. MTA Elnökség – Állásfoglalás a HUN-REN egységének védelmében

2025. június 18-án Freund Tamás MTA elnök, valamint Kollár László főtitkár és Hudecz Ferenc főtitkárhelyettes nyilatkozatban reagáltak a kormány újabb tervére, amely tovább alakítaná a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) szerkezetét. Az MTA vezetése aggodalmát fejezte ki, hogy a tervezett átalakítás veszélyezteti a kutatóhálózat egységes működését, és hangsúlyozták: csak olyan változtatás támogatható, amely megőrzi a hálózat integritását és autonómiáját. Mindkettő és mindig viszonylagos volt. A nyilatkozat szerint a magyar tudományos kutatás érdeke a stabil, kiszámítható irányítás és finanszírozás, ezért az Akadémia vezetői párbeszédet sürgettek a kormánnyal a HUN-REN jövőjéről. Azt gondolom, hogy Freund Tamásnál az ügyben kevésbé hiteles aligha lehet valaki az elnökségben (17. melléklet), hiszen a társadalomtudományi osztályokról Orbán Viktornak írt magánlevele éppen a történteket szorgalmazta. Az ő etikus feladata most a lemondás lehetne, hiszen nyilvánosságra került magánlevelének következménye megvalósult.

2025. június 24-én az MTA elnöksége testületi állásfoglalásban utasította el a kutatási hálózat esetleges feldarabolását (sic!). Az elnökség rámutatott, hogy a HUN-REN megbontása a magyar tudományos versenyképesség (sic!) kárára lenne, ezért ragaszkodnak a hálózat egyben tartásához. Kijelentették, hogy a hálózat működésének stabilitása nemzeti érdek (sic!), és kérték, hogy a döntéshozók az MTA bevonásával keressenek olyan megoldást, amely javítja a kutatás hatékonyságát, de nem sérti a tudomány szabadságát és intézményrendszerét.

22.kép: Pofonra megy? [(db) → ChatGPT5]

17.melléklet: Darvas Béla – Tudománytalanítás (Élet és Irodalom, 2025. aug. 1.) „2023 folyamán újabb jelentős átrendeződés vette kezdetét. Az ELTE újonnan kinevezett, de még hivatalban sem lévő rektora, Darázs Lénárd stratégiai javaslatot tett (Mondták neki, hogy javasolja?) a kormánynak, ami Gulyás úrnak tetszett, akár Freund Tamásnak. Megválasztása előtt Freund úr Orbán Viktornak írt levelében (fülbe súgásában) az alábbi sorokat jegyezte le: »A kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő társadalomtudományi kutatócsoportok, intézetek munkatársai – akiktől szerettünk [?] volna megszabadulni – itt fognak maradni a nyakunkon [?], külföldön a kutyának sem kellenek, ha intézetük megszűnik, egyetemi állásaikon akkor is túl fognak élni, és onnan tovább mételyezik (sic!) a közéletet és a fiatalságot«. Kevés ennél botrányosabb gondolat látott napvilágot az MTA elnökjelöltje részéről korábban, mégis megválasztották őt, pedig politikai kompromittálódása nyilvánvaló. 2025. június 24-én Orbán Viktor azonnal kormányhatározatokat adott ki, amelyek elrendelte a HUN-REN hálózat felosztását.”

2025 áprilisában a Fidesz-KDNP szellemi holdudvarának képviselői (Schmidt Mária vezetésével) támadást intéztek, az MTA ellen, azt sztálinistáknak bélyegezve. Ezt követően, 2025 júniusában mindössze néhány nap alatt zajlott le az egyeztetés és döntés. A HUN-REN Irányító Testülete rendkívüli ülésen, vita után, 6:2 arányban szavazatával jóváhagyta négy humán- és társadalomtudományi kutatóközpontjának az ELTE-hez történő átadását. Ma kilenc tagból csak öt megmaradt tagot látok. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma és a Tudományos Dolgozók Szakszervezete tiltakozott a kutatóhálózat szétszedése ellen (22. kép), és rámutattak, hogy a döntést a kutatók többségének akarata ellenére hozták meg. Valóban, a négy érintett központban belső felmérést tartottak, amelyen ~1200 kutató nyilvánított véleményt, és közel 90% elutasította az ELTE-hez csatlakozás tervét. Ezt így erőszakos átszervezésnek látom. A HUN-REN Irányító Testületének három tagja – Ádám Veronika (Vizi E. Szilveszter ex-MTA-elnök felesége), Bollobás Enikő és Kovács Melinda (akit telefonon megzsaroltak?) – a szavazás után lemondtak a tisztségükről. 2025 augusztusától a négy nevezett kutatóközpont már az ELTE fenntartásába tartozik, bár még több részletkérdés megoldatlan.

21./ Az MTA állásfoglalása – Az ember csak férfi vagy nő lehet?

2025. június 10-én a Biológiai Tudományok Osztálya 92%-os támogatottsággal fogadott el állásfoglalást, amely cáfolja az Alaptörvény azon módosítását, amely szerint az ember vagy férfi, vagy nő. A csoport állítása szerint az ember biológiailag nem kizárólag férfi vagy nő, mivel az emberek egy nem elhanyagolható hányada – ún. interszex állapotok révén – nem illeszthető egyértelműen egyik kategóriába sem. A kizárólag két ivar létét deklaráló állítás kirekesztő lehet, és hátrányos helyzetet okozhat az interszex személyek számára a jogi elismerés, dokumentumkiadás, oktatás, egészségügy és foglalkoztatás terén. Az állásfoglalás csak a genetikai problémákra tér ki. A genotípusból fejlődő fenotípushoz további feltételek kellenek. A fenotípus ez esetben funkcionális ivarszerveket jelentenek, amelyek felnőttkorban reprodukcióképesek. Előfordul, hogy a belső ivarszervek egyértelműek, de a külsők interszex jellegűek, így a funkcionális ivar detektálása a születéskor helytelen. Pubertáskorban hormonális vihar kezdődik megjelennek a másodlagos ivarbélyegek és a szexuális érdeklődés is megváltozhat ilyenkor, hiszen funkcionális here lehet, ami ilyenkor mégis leszállhat, a termékenység azonban ilyenkor is kérdéses, még orvosi asszisztálás mellett is. Az ivarszervre vonatkozó fenotípusos megjelenése szerint a kategóriák: férfi, inkább férfi, hermafrodita, inkább nő, nő. Mindezt titkoljuk és takargatjuk, mintha nem is lenne ez része az emberi társadalomnak, mintha szörnyek volnának. A zsidó-keresztény kultúra a nemiség sokszínűségének elnyomásával/eltitkolásával írta bele magát leginkább az emberiség önazonosságot rejtő történetébe, ezzel számtalan személyes tragédiát kiváltva […] …azt látjuk, hogy a többségi férfi és nő genotípus mellett interszex formák is jellemzők az emberre, sőt vegyes ivar is létezik, amit valóságos hermafroditának nevezünk. A Földön 80-100 ezer hermafrodita él, míg hazánkban 100-120 körüli lehet a számuk. Nem lennének ők emberek? Hiszen pl. a magyar Alaptörvény elveszi tőlük ezt a jogot.

A társadalmi nemnek nevezett gender az azonosulási képességet jelenti a genetikai és fenotípusos ivarunkkal. Ezzel is érkezik a domináns azonosságon (ciszneműség) túl változékonyság (nemi elköteleződésnélküliségtől transzneműn keresztül a bineműség felé, és ez még időben változhat is genderfluid állapot esetén). Megtörténik, ami megtörténhet, a magát másnak feltételező mesebeli gyalogkakukk hiába dugja a fejét ostobán a homokba. A belső (spirituális) ivari szerep változékonyságának megnevezésére a magyar nyelvben nincs kiegyénült szó. Talán mindig is tabu volt ezt megnevezni, így a fogalom alá tartozó sokféleséget sem vagyunk képesek könnyen belátni.

Az ivarmegerősítő műtétek interszex külső ivarszerv miatt szükséges beavatkozás lehet, ha az érintett családot tervez és a pár erre igényt tart. Az ivarkorrekciós műtét nem javít a termékenységen, így ilyen pároknak többnyire az örökbefogadás marad. Az ivarváltoztatás (abszurd fogalom, hiszen a genetikai ivar – beleértve annak genetikai variációit is – megváltoztatása lehetetlen) ettől eltérően egy meglévő, esetlegesen termékeny és párképes fizikai státusz sebészeti lerombolását jelenti a transzgender azonosulás miatt. Ilyenkor transznem jön létre, olyan ivarszervekkel, amelyek nem természetesek és funkcióhiányosak. Bizonyos esetekben azokban az önképi késztetés nagyon erős, ami akár önveszélyes is lehet. Ilyenkor a teljes eljárás végleges sterilitással jár. Az ügy körüli politikai érdeklődés és porfürdőzés azonban országos jelentőségén felüli és számomra teljesen érthetetlen. Van-e kizárólagos rendelkezési joga a személynek önmaga teste fölött?  A közösség vagy az ő realitásérzete a döntő? Ezért is fontos lett volna, hogy az MTA az egész történetet mesélje el és nem csak az első harmadát, ami a genetikára vonatkozik. Az Orbán-kormánynak el kellene magyaráznia végre a társadalomnak, hogy mi a valóságos oka az interszexuálisoktól való páni félelmének, a gender-fogalom tragikomikus tagadásának és ennek kapcsán az ókeresztyéni hamis tempójának, amelybe fizikai elöregedésével folyamatosan belegabalyodik.

Előzmények: Tudásviszony – N^o1 Az elveszett ártatlanság; N^o2 Az elszakadt fonál; N^o3 – Vonulás

(folytatása következik)

Darvas Béla