Az előző részben a madárinfluenzával kapcsolatos általános ismereteket foglaltam össze. A madárinfluenza-vírus alacsony patogenitású csoportjai a vízi madarakban hosszú ideig elzárva szaporodhattak (címkép). A rendszertanilag nagyon eltérő családokba tartozó madarakban való betegségokozása viszont már a vírus-specifikusságtól jelentősen eltávolodik. Vándorló madárnépségek korábban is voltak, de vírusdiagnosztika még nem, vagyis a vírus patogenitásának változásárnak korai időszakáról csak találgathatunk.

A Scotland/59 (~H5N1) madárinfluenza első ismert kitörése 1959-ben következett be Skóciában, de csak 1996-ban jelent meg Kínában a Guangdong/1/96 a H5N1 vírus. Az első H5N1 emberi fertőzést (emlősökre való ugrást) 1997-ben Hongkongban dokumentálták (5. melléklet, 5. ábra).

5.melléklet: A madárinfluenza ismert múltja   A madárinfluenza (avian influenza) első ismert feljegyzései az 1870-es évekből származnak, amikor a betegséget még baromfipestis (fowl plague → Newcastle disease virus) néven említették. 1878-ban Olaszországból Edoardo Perroncito publikálta az első részletes leírást egy súlyos, nagy halálozással járó baromfibetegségről, amelyet epizoozia tifoide nei gallinacei néven írt le. Ez a betegség ma már a madárinfluenza korai formájaként ismert. 1901-ben Németországban megállapították, hogy a baromfipestis kórokozója vírus, bár az influenzavírusokat csak az 1930-as években sikerült izolálni. Az első erősen patogén madárinfluenza (HPAI) járványt az Egyesült Államokban 1924-1925 telén dokumentálták, amikor a betegség jelentős veszteségeket okozott a New York-i élő baromfi piacokon. 1955-ben sikerült először izolálni és azonosítani az influenzavírust. Ekkor vált világossá, hogy a madárinfluenza az influenza A vírus egyik altípusához tartozik. 1959-ben Skóciában azonosították az első H5N1 altípusú influenzavírust, miután egy csirkefarmon kitört a járvány. 2004-ben Thaiföldön írták le az első vadon élő emlősökön való előfordulását. Házi macskákat (Felis catus) és tigriseket (Panthera tigris) fertőzött meg a madárinfluenza vírusa. Valószínűleg fertőzött, nyers baromfihúst fogyasztottak. Mindkét esetben a KU-02 törzset (H5N1) említik, amely hemagglutinin génjében több változást találtak, valamint a PB2 gén 627-es pozíciójában egy E627K mutációt. Ez a törzs tűnt fel Vietnámban is (első rész 1. táblázat).

5.ábra: A madárinfluenza-vírusok bővülő gazdaköre (forrás)

A madárinfluenza magyarországi előtörténete rövid (6. melléklet). Azt is mondhatjuk, hogy a zoonózisokat okozó vírusok okozta problémák növekedésével (HIV, Covid-19, WNV, Zika stb.), és az általuk képviselt kockázatok súlyához képest ez a kutatási terület is alul reprezentált és alulfinanszírozott. A Covid-19 (2019-2023) pandémia után – tanulva abból – sokkal nagyobb támogatási és kutatási kapacitásnak kellene működni ezen a speciális virológiai területen. A hazai környezetvédelmi tárca lényegi hiányát jól mutatja, hogy a nemzeti parkjaink kiváló madarászokat tudnak felsorakoztatni maguk között, de virológust és járványtani kutatót nem. Ezért a vándormadaraink találkozóhelyeinek virológiai csereberéiről mit sem tudunk, hiszen ahhoz helyszíni munkának (elhulláselemzésnek) kellene kötődnie. Mindez pedig súlyosan érinti gazdaságilag a baromfiágazatot, vagyis gyakorlati célok támogatnák az ilyen típusú kutatásokat. Ki nyújt be erre igényt?

Magyarországi madárinfluenza-járványok

A baromfipestis első magyar nyelvű említése az 1950-es évek elejére tehető, amikor a betegség már jelentős gazdasági károkat okozott a hazai baromfiállományban. Az első magyar nyelvű cikkek és szakmai beszámolók az 1960-as években jelentek meg, különösen azután, hogy a betegség elleni védekezés és vakcinázás fontossága előtérbe került. A magyar állatorvosi szakirodalomban több tanulmány is foglalkozott a baromfipestis járványtani jellemzőivel, diagnosztikájával és megelőzésének lehetőségeivel. Ezek közül kiemelkedők az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetében (6. melléklet) végzett kutatásokat a betegség virológiai aspektusairól és a vakcinafejlesztésről.

6.melléklet: A madárinfluenza-járványok hazai története   2005-2006: Az első jelentős H5N1 altípusú madárinfluenza-járványok idején Magyarországon is regisztráltak eseteket (lásd első rész: Lomniczi Béla írása). A fertőzések főként vadmadarakban és baromfiállományokban jelentek meg. 2007-2010: Több kisebb kitörés történt, de ezek hatékony járványvédelmi intézkedésekkel sikeresen kordában tarthatók voltak. A H5N1 törzsek magyarországi előfordulását már 2005-2006-ban kimutatták. 2016-2017: A H5N8 altípusú vírus jelentős károkat okozott a baromfiágazatban, különösen Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád vármegyékben. Több százezer állatot kellett leölni a járvány megfékezése érdekében. 2020: Újabb H5N8-járvány tört ki, amely során a hatóságok országszerte elrendelték a baromfik zártan tartását, hogy megakadályozzák a vadmadarakkal való érintkezést. 2021-2022: A H5N1 altípusú vírus ismét megjelent, többek között Békés és Hajdú-Bihar vármegyékben. A fertőzések főként víziszárnyasokat érintettek. 2023-2025 (6. ábra, 3. táblázat): A járványok súlyosbodtak, különösen az Alföldön. A Hortobágyon 2023-ban ~15 ezer daru [Grus grus (Linnaeus, 1758)] pusztult el a H5N1 vírus következtében. Ez az érkező darvak 8-10%-a volt (3. kép). 2024 októbere és 2025 januárja között a Nébih adatai szerint 188 igazolt madárinfluenza-esetet regisztráltak kilenc vármegyében, köztük Békés, Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Fejér, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Baranya, Komárom-Esztergom és Somogy vármegyékben. A kitörések 88%-a a dél-alföldi régióban történt, és elsősorban víziszárnyas állományokat (kacsa és liba, mellette pulyka) érintett.

3.kép: A 2023-as hortobágyi darupusztulás (forrás → ChatGPT 4o)

A 2023-ban kezdődő H5N1-járvány történései a vírus endemikussá válásának irányába mutat. Két állandóan nálunk tartózkodó fajunk is van [Anas platyrhynchos Linnaeus, 1758 (tőkés réce) és Larus ridibundus Linnaeus, 1766 (dankasirály)], amelyek a vírusrezervoár szerepet betölthetik. A járványok már nem kötődnek periodikusan a vándormadarak érkezésének időszakához. Ennek oka a zsúfolt, nagy állattartó telepek, amelyek nem kellően elzártak. A 2023 decemberében induló hazai H5N1-járvány (6. ábra, 3. táblázat) elég pontosan mutatja, hogy miként hurcolták a közeli gazdaságokba a fertőzést az ott dolgozók, vagy akik a telep életében beszállítóként vesznek részt.

6.ábra: A 2023-2025 (május 1-ig) H5N1-járvány terjedése (Megjegyzések: a körök azonosítása az 3. táblázat alapján lehetséges; a világosbarna pontozott kör a Zsadányban libaállományban kirobbant járvány első öt (A-E állomását mutatja)

3.táblázat: A 2023-2025 (május 1.) magyarországi H5N1-járvány fontosabb állomásai (Megjegyzések: Aa – Anser anser, Ap – Anas platyrhynchos, Gd – Gallus domesticus, Mg – Meleagris gallopavo; napi- és hetilapok, továbbá a Nébih alapján)

2023 decemberében a libaállományokban, Zsadány/Komádi térségében kirobbant járvány a biharugrai halastavak közvetlen közeléből indult. A természetvédelmi területen 30-40 ezer vonuló Anas acuta Linnaeus, 1758 (nyílfarkú réce), Anas crecca Linnaeus, 1758 (csörgő réce), Anser fabalis Latham, 1787 (vetési lúd), Mareca penelope (Linnaeus, 1758) (fütyülő réce) és Ardea alba Linnaeus, 1758 (nagy kócsag) osztja meg az élőhelyét. Az A. fabalis a házi liba közeli rokona. Ezt a járványt logikusan terjeszthette egy ideérkező már fertőzött vetési lúd állomány az inkubációs idő alatt, míg a tovább hurcolás oka már az állattenyésztők és kiszolgálóik (pl. takarmányellátók) figyelmetlensége lehetett. A többi magyarországi eset nem hozható közvetlen összefüggésbe a vándormadarakat fogadó vizes élőhelyekkel. Mindez azt is mutatja, hogy nem az átvonuló népesség nagysága (ez csupán az érkező beteg népesség előfordulásának valószínűségét növeli) jelent veszélyt, hanem az alkalmilag érkező fertőzött populáció. Mindez azonban csak a járvány szikrája, s nem a terjedésének valós és érdemi mozgatója. A járvány nyilvánvalóan olyan emberi tevékenység útján valósulhat meg, amely a zárt tartás általános szabályait valamilyen okból nem tartja be, illetve a telepen a higiéniás dolgokat nem veszik kellően komolyan.

Viták a vírus terjedése körül

Vannak kutatók, akik kétségbe vonják a vándormadarak terjesztő szerepét, mert ’beteg állat miként röpülne’ – érvelnek. A helyzet azonban az, hogy fertőzés után inkubációs idő (1-14 nap akár tünetmentesen zajlik és az fajonként, valamint víruscsoportonként eltér; 4. táblázat), amely alatt a madarak még nem betegek, vagyis röpképesek. Ezen túlmenően a tőkésréce a házi kacsa őse, míg a nyári lúd a házi lúdé. A szabadtartású kacsák és libák találkozása vándorló őseikkel így minden további nélkül bekövetkezik (címkép). A vándorlási úton lévő pihenő tavak – ahol esetleg szabadtartású állomány van – ideális helyei a betegség terjedésének.

4.táblázat: A madárinfluenza-vírusok átlagos és maximálisnak gondolt inkubációs ideje

5.táblázat: Hazánk legjelentősebb vizes élőhelyei, ahol a vándormadarak rövidebb-hosszabb időt tömegesen töltenek el

A 2023-ban induló H5N1-járványról

2023-ban a biharugrai halastavakon (Fehér tó – 5. táblázat) az A. acuta (IX-XI), A. crecca (IX-IV), M. penelope (X-III) és A. fabalis (X-III) osztotta meg az élőhelyét, mint teszi azt régóta. Az A. fabalis X-XI hónapokban érkezik erre a területre, míg a Zsadány/Komádi térségben a H5N1-járvány december első felében tört ki. Itt tehát időbeli egybeesés is van (7. ábra; 6. táblázat). Viszont a biharugrai halastavakon nem jelentettek 2023-ban madárinfluenza-járványt. A kérdés tehát továbbra is megválaszolatlan. Vajon miért nem indul azonos idejű nyomozás egy ilyen szigorúan kezelt betegség esetében, illetve nyilvánosságra kerülnek-e a valóságos adatok ilyenkor? A Körös-Maros Nemzeti Park tudomásom szerint nyilvánossá sohasem tett madárinfluenzával kapcsolatos jelentést. Hogyan lehet ez? Romániában 2023 decemberében két madárinfluenzával kapcsolatos bejelentés tettek. Az egyik egy Olt megyei 70 ezres tojótyúk állomány volt, ami messze esik a magyar határtól, viszont közel esik az Olt Dunába ömlésénél lévő természetvédelmi területhez.

6.táblázat: A madárinfluenza potenciális hordozói (madarak) és magyarországi tömeges megjelenésük (Megjegyzések: Gy – gyakoriság (számosság és itt töltött idő); F – fészkelés; Á – áttelelés)

7.ábra: Magyarországon nagyobb tömegben átvonuló, madárinfluenzára fogékony vízimadarak vonulási és átmeneti tartózkodási térképe (Megjegyzés: a körök átmérője a népesség nagyságával arányos; a pontozott terület a 2023-as libákon kitört H5N1-járvány a biharugrai halastavak szomszédságában; további adatok a 4. táblázatban)

A vándorló madarak szerepét (különlegesen bonyolult keveredési/érintkezési háló bontakozik ki előttünk, s legfőként akkor, ha az eltérő vonulási időket és irányokat is figyelembe vesszük) lebecsülők a vírus patogenitásának változását a zsúfolt tartású nagyüzemi körülmények közé helyezik, ami kézenfekvő, hiszen nagyságrendekkel számosabb állományról van szó, mint a vonulóké. A járványból való tovább terjedés itt a nagy kérdés, ha nincs szabadtartás.

A tojás alapú madárinfluenza-vakcinák

Az általában elfogadott vándormadarakkal történő terjedésben szkeptikusok a tojás alapú madárinfluenza-vírus ellenes vakcinákat látja további terjesztési oknak (8. ábra). Ha a tojás nem garantáltan madárinfluenzavírus-mentes (SPF tojás, Specific Pathogen Free → hazánkban Prophyl Kft. szigorú minőség-ellenőrzési rendszert alkalmaz, és együttműködik, pl. az amerikai AVS Bio-val), akkor a fertőzött embrióban magunk szaporítunk hibridvírusokat, illetve teremtünk feltételeket a reasszortációnak (7. melléklet). A vakcinakészítés alacsony patogenitású törzset használ, amit a géntechnológia úgy tervez át, hogy a magas patogenitású törzsek speciális részeinek felhasználásával építi (ez általában nem nyilvános adat), hogy arra kiemelkedő hatékonyságú immunválasz érkezzen a gazdától, ami kellően megvédi járvány idején. Az influenzavírusok gyors változékonysága folyamatos versenyfutásra kényszeríti itt is a vakcina-előállítókat.

8.ábra: 9-11 napos embriót tartalmazó tojás segítségével készülő vakcina sematikus vázlata (Megjegyzések: A – az embrió fertőzése, B – inkubálás 2-3 napig, C – elölés, D – tisztítás, E – koncentrálás (ultracenrifugálás), F – formázás, kiszerelés)

7.melléklet: A vírusok genetikai változékonyságának alapjai   (i) Rekombináció → A rekombináció olyan genetikai folyamat, amely során két különböző, de rokonvírus genetikai anyaga egyetlen új vírusgenomban összeolvad, új genetikai variánst hozva létre. Ez jellemzően akkor történik, amikor egy gazdasejtet egyidejűleg két vírus fertőz (pl. két különböző koronavírus), és ezek azonos RNS/DNS-szakaszai kereszteződnek, például a víruspolimeráz átugrik egyik genomról a másikra a szintézis során. Főként nem szegmentált genomú vírusokra (pl. koronavírusok, retrovírusok) jellemző. Következmény: új fehérjék és antigénstruktúrák jelenhetnek meg.   (ii) Reasszortáció → A reasszortáció (9. ábra) olyan genetikai esemény, amely során szegmentált genommal rendelkező vírusok (pl. influenza A) különböző törzseinek genetikai szegmensei újra rendeződnek egy új vírusrészecskében, ha ugyanazt a sejtet egyszerre fertőzik meg. A keletkező utódvírus mindkét szülővírustól kaphat genomdarabokat – például egy emberi és egy madárinfluenza-vírus keveredéséből létrejöhet új, zoonotikus vírus, amely képes emberről emberre is terjedni. Ez pandémiát okozhat. Csak szegmentált RNS-vírusokra jellemző (pl. influenza A – 8 szegmens). Következmény: teljesen új antigénszerkezetű vírus – pl. pandémiás törzsek forrása lehet.

9.ábra: A vírusok genetikai változékonyságának alapja (forrás)

A H5N1-vírus elleni védekezés módjai

A vírusos betegségek ellen való védekezés ma a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Alkalmazott eszközeink részleges hatékonyságúak. Ez fokozottan érvényes a változékony influenzavírusokra. A védekezés formái:

– Vakcinázás

Hasznos megelőző céllal endémiás területeken. Csökkentheti a vírusürítést még tünetmentes fertőzöttség esetén is. Kíméli az állományt – nincs tömeges leölés.

Kontra: Eltarthat egy ideig, mire a vakcina elérhető egy új törzs ellen. Nehéz megkülönböztetni az oltott és fertőzött állatokat. Kereskedelmi korlátozásokkal járhat. Több adag szükséges lehet → költséges, munkaigényes. Sok hazai szakember kifejezetten ellenzi.

– A fertőzött állatok leölése

Ma ez a leggyakrabban használt eszköz. Gyors és hatékony a vírus terjedésének megállításában. Azonnali hatás: eltávolítja a fertőzési forrást. Nem igényel hosszú előkészületet vagy oltási infrastruktúrát.

Kontra: Súlyos állatjóléti és etikai problémákat vet fel (4. kép). Jelentős gazdasági kárt okoz a termelőknek. Vadmadarak esetén nem alkalmazható. Nem tartható fenn hosszú távon, csak epidémia esetén.

4.kép: Madárinfluenza-járványkor vastag tűzoltóhabbal elpusztított pulykaállomány 2016-ban, egy izraeli kibucban (forrás)

– Biológiai biztonsági intézkedések

Alacsony költségű, megelőzésre építő stratégia. Hatékonyan csökkenti a telepi bejutás esélyét. Vadmadaraktól való védelemre is alkalmazható.

Kontra: Csak akkor hatékony, ha következetesen alkalmazzák. Emberi mulasztás esetén áttörhető. Vadmadarak ellen nem mindig elegendő.

– Járványügyi felügyelet és gyors diagnosztika

Segít gyorsan azonosítani a fertőzési gócokat. Célzott válaszlépések alkalmazhatók. Csökkenti a pánikot és átláthatóságot teremt.

Kontra: Lassú laboratóriumi átfutás késleltetheti a döntést. Szakemberekre és technikai kapacitásra van szükség.

– Kereskedelmi és mozgási korlátozások

Lassíthatják a vírus régiók közötti átterjedését. Fizikai szétválasztás révén izolációt teremt.

Kontra: Jelentős gazdasági károkat okozhat. Nem tartható fenn hosszú távon. Nem szünteti meg a fertőzés forrását – csak késlelteti a hatást.

– Támogatások

A kormány kompenzációs támogatásokat nyújt a termelésüket szüneteltető gazdáknak, különösen a víziszárnyas-tenyésztőknek.

Kontra: Mindez csak rövid ideig tartható fenn.

Ahogy látható ebben a kétrészes cikkben a madárinfluenzák járványtanával kapcsolatban igen sok ma még a megválaszolatlan kérdés. Ez főként a patogenitásváltozással (a területen sötét jóslatok is keringenek), a járványtannal (terjedéssel) és a védekezéssel kapcsolatosak, amelyek a gyakorlat területeit (állattenyésztés, állatgyógyászat, humán-orvoslás) érintik. Aligha lehet hosszú távon megoldás a részben fertőzött állományok leölése. Ezt elég könnyű belátnunk.

Darvas Béla