2020-2024 között a H5N1-pozitív eseteket a vadon élő állatokban (WAHIS) vitték fel a 1. ábrán látható világtérképre. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetettségi kategóriái szerint vannak színezve. A zöld a még nem védett fajokat mutatja. E szerint Európa és az Egyesült Államok a legfertőzöttebb, de a színezés nem mutat valóságos képet, hiszen a sokat tesztelő országokat emeli ki, míg az adatokkal nem szolgálók úgy tűnnek mintha fertőzésmentesek lennének. A sötét narancssárga a veszélyeztetett, a barna a kritikus mértékben veszélyeztetett fajokat mutatja, amelyeket elsősorban a H5N1 víruscsoport megbetegített. Ez év márciusában megjelent írás arról számol, be, hogy a H5N1 vírus néhány esetben a fajkihalás oka is lehet, a napjainkra kellő diverzitással nem rendelkező, alacsony egyedszámú, sérülékeny népességek esetén. Így, a kritikusan veszélyeztetett kaliforniai kondor, Gymnogyps californianus (Shaw, 1797); Humboldt-pingvin, Spheniscus humboldti (Meyen, 1834), perui pelikán, Pelecanus thagus (Molina, 1782), perui szula, Sula variegata (Tschudi, 1843), guanay kárókatona, Leucocarbo bougainvilliorum (Lesson, 1837); fokföldi kárókatona, Phalacrocorax neglectus (Wahlberg, 1855); barna halfarkas, Catharacta antarctica (Lesson, 1831); nagy halfarkas, Stercorarius skua (Brünnich, 1764) és a Kaszpi-tenger vízimadarak ezrei, míg Japánban a keleti gólya, Ciconia boyciana (Swinhoe, 1873); Emlősök közül az oroszlánfóka, Otaria flavescens (Shaw, 1800) és az elefántfóka, Mirounga leonina (Linnaeus, 1758) vannak ezen a különleges listán.

1.ábra: H5N1-vírus által pusztított, veszélyeztetett fajok világtérképe (forrás)

A veszélyeztetett fajok megbetegítése a természetvédők figyelmét is erre a vírusos betegségre fordította. Az megbetegített állatok tömeges leölése az állatvédők figyelmét és akcióit váltotta ki, hiszen egészséges baromfiak is áldozatul esnek. Ebben a gazdák elképzelése is hasonló, bár ők megelégednek az állami kártérítéssel.

Madárinfluenza-járványok

Az 1997-es hongkongi H5N1-járvány után fordult komolyan a figyelem a madárinfluenza-csoport felé. A különféle altípusainak patogenitása és gazdaköre nagymértékben eltér. A nagy patogenitású altípusok emlősfajokra való ugrása ekkorra világosan bekövetkezett, ami súlyos figyelmeztető előjel volt.

1.táblázat: Az egyes madárinfluenza-altípusok által kiváltott járványok (Megjegyzések: Aa – liba, Ap – kacsa, Cj – japán fürj, Gd – csirke, Cm – galamb, Mg – pulyka, Nm – gyöngytyúk; színnel kiemelt emberi elhalálozás magas – H5N1, H7N9) (eredeti táblázat, ami ChatGPT 4o segítségével készült referencia-adatbázisokból való adatgyűjtésen alapult)

A 2025-ben is terjedő magyarországi H5N1-járvány nem elszigetelt esemény tehát, hanem része annak az Európában (sőt globálisan) megfigyelt hosszú távú járványhelyzetnek, amelyet az H5N1 clade 2.3.4.4b variáns okoz. A Lambertucci et al. (2025) által publikált tanulmány megerősíti, hogy a vadmadarak — különösen a récék, libák és sirályok fajai — rezervoárként szolgálnak, és ez biztosítja a vírus folyamatos jelenlétét 2021 óta Európában, tulajdonképpen szezonális visszahúzódás nélkül. Ez a folyamat magyarázza a magyarországi kitörések elhúzódását 2023-2025 között.

Az első ismert, megerősített H5N1-es fertőzések 2023 őszén jelent meg nálunk a Dél-Alföldön a biharugrai halastavak környékén. 2024-ben nem sikerült felszámolni a vírust a vadmadár- és baromfiállományban, így több hullámban újra kitört. 2025 elején már aktív víruscirkuláció volt jelen. Habár a H5N1-járvány hazánkban három éve jelen van, embereken való fertőzési adatok nem ismertek. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a H5N1 patogenitása mérséklődött 2019 után és elsősorban Egyiptom, Kína és Vietnám térségében mutatott magas értékeket (1. melléklet). Úgy látszik, hogy a szabad-tartás, valamint a nagyüzemi, zsúfolt és egy telepen a vegyes állattartás (klasszikus háztáji modell), továbbá a higiénia alapkövetelményeket be nem tartó állattenyésztés a helyi járványok kiváltásában kulcsszerepet játszanak.

1.melléklet: A madárinfluenza-vírus   A madárinfluenza (avian influenza) vírusos eredetű, főként vízimadarakat érintő fertőző betegség, amelyet az influenza A vírus különböző altípusai okoznak. A legsúlyosabb járványokat a H5 és H7 altípusok nagy patogenitású törzsei (HPAI) idézik elő, de léteznek enyhe, alacsony patogenitású formák (LPAI) is. A vírus elsősorban vízi madarakban (pl. récék, lilikek, libák stb.) fordul elő természetes gazdaként (rezervoár fajok), de háziszárnyasok (pl. csirke, kacsa, liba, pulyka, japán fürj) körében is gyorsan terjedhet. A madárinfluenza nyakferdülési tünetét mutató kanadai lúd, Branta canadensis (Linnaeus, 1758) látható a címképen. A fertőzés terjedése történhet közvetlen érintkezéssel, szennyezett tárgyakkal vagy vándormadarak útján [ez az állítás vita tárgyát képezi hazánkban is]. Egyes madárinfluenza-vírusok képesek emlősöket is megfertőzni (zoonotikus vírusok), beleértve rókákat, macskákat, kutyákat és ritkán az embert is. Emberi megbetegedések eddig elsősorban közvetlen állati kontaktus során alakultak ki, emberről emberre terjedés csak elszigetelt esetekben fordult elő. Az emberre átterjedő madárinfluenza esetei eddig ritkák, de több megtörtént esetben az elhalálozási arány feltűnően magas volt. A betegség súlyos gazdasági károkat okozhat a baromfiágazatban, mivel járvány esetén tömeges állatleölésre van szükség. Beteg állatok tömegében a vírus mutálódásának lehetősége nagy (emberre patogén vírusváltozat keletkezése), ezért ölik le – megelőzés céljából – a beteg állatállományokat. A járványok elleni védekezés része lehet az állatok vakcinázása, a karanténintézkedések és a szigorú higiéniai előírások betartása. A vírus folyamatos genetikai változása (a zoonotikus aktivitás feltűnően megnőtt) miatt a világjárvány-potenciál folyamatosan fennáll, ezért nemzetközi járványügyi figyelőszolgálat követi nyomon a helyzetet. Az elmúlt években a H5N1 törzs világszerte elterjedt, és több kontinensen okozott súlyos járványokat a háziállatok körében.

A madárinfluenza-vírus napjainkban is változékony (2. melléklet; 2. ábra). A nagyüzemi zsúfolt állattartás a veszélyes változatok megjelenését segíti. Az embert is veszélyeztető zoonózisok közé sorolják és esetlegesen pandémiára is jelöltek között sorolják fel. Kiemelt kockázatú csoportok: (i) influenza A-vírusok (H5, H7, H9 alvariánsok) – madarakból és sertésekből indulhat; (ii) henipa-vírusok (Nipah – nagyon maga kockázatú és Hendra – denevér) – rendkívül magas halálozás, kevés esetszám; (iii) koronavírusok (SARS-CoV – denevér → pandémiát már okozott) – könnyen mutálódnak, állat-ember és ember-ember terjedésre egyaránt képesek.

2.ábra: A madárinfluenza-vírus és altípusainak főbb gazdaállatai

2.melléklet: Lomniczi Béla a madárinfluenza evolúciójáról (Magyar Állatorvosok Lapja, 128: 67-81.)…A vírus–gazda-rendszereknek van néhány olyan általános vonása, amelyekben a primer és a szekunder rezervoárok alapvetően eltérnek egymástól. A természetes fertőzésekre vonatkoztatva ezek a következők. a.) A természetes gazdák valamennyien szabad vizeken élő vadmadarak; b.) A primordiális rezervoár(ok) kialakulása jóval a civilizáció megjelenése előtti korra tehető. A gazdák és a vírustörzsek óriási változatossága olyan hosszú kapcsolatra utal, amelynek alapján azt mondhatjuk, hogy e vírusok ősei itt keletkeztek; c.) A vírustörzsek ebben a gazdakörben teljesen ártalmatlanok (evolúciós terminológiával: primitívek; állatorvosival: csirkére is apatogének) […] Evolúciós szempontból nézve legalább ennyire érdekes az a stratégia, amivel a vírus elkerüli a patogénné válást a primer rezervoárban, ugyanis hosszú távon ez nem előnyös a számára sem, mert fennmaradását veszélyezteti […] A primitív vírusok másodlagos gazdában – csirkében, emberben, sertésben és lóban – enyhébb – súlyosabb megbetegedéseket okoznak ugyan, de kötőszekvenciájuknál nem következik be aminosav-változás (a H5/H7-től eltekintve). Alacsonynak minősített patogenitásuk oka tehát más géneken keresendő. Az is lehet azonban, hogy a légzőszervi szaporodásra és terjedésre való átváltás hozta magával a légúti tünetek megjelenését is […] A másodlagos gazdarendszerek a civilizáció megjelenését (kb. Krisztus előtt 5000) követően, de csak jóval későbben jöhettek létre, amikor az egyéb gazdák – a tyúkfélék (csirke), a ló, az ember és a sertés – a vírus fenntartására elengedhetetlen méretű és sűrűségű populációi is kialakultak… […] A súlyos csirkeesetek 1997-ben kezdődtek Hongkongban. Ennek kezdővírusa, a HK/97 (H5N1), már háromszoros hibrid volt: H5-je egy 1996-os dél-kínai liba-izolátumból (A/Gs/Gd/96) jött, NA-szegmense és hat belső génje pedig egyéb (pl. H6N1 és H9N2) madárvírusokban is előfordult.

A madárinfluenza (H5N1, H7N9 stb.) emberen talált tünetei: (i) mindig magas láz (38°C fölött); (ii) gyakori a köhögés, torokfájás, izomfájdalom, izomgyengeség és fejfájás; (iii) közepes gyakorisággal orrfolyás, hányás és hasmenés a kísérőtünetek; (iv) esetenként kötőhártya-gyulladást okoz; (v) súlyos esetben légszomj, nehézlégzés és tüdőgyulladás (gyakran kétoldali, gépi lélegeztetés szükséges lehet) jelentkezik. A halálozási arány nagyon magas (3. melléklet). A H5N1 1997-2024 között 868 megbetegedést okozott és az elhalálozás 53%-os volt. A H7N9 1568 esetéből 39% halt meg. A szemgyulladás itt fordult elő. A H5N6 száznál kevesebb betegére a tüdőgyulladás volt a jellemző és a magas mortalitás. Az új csoportok igen változatos tüneteket mutatnak

3.melléklet: Virológusok egy esetleges emberi madárinfluenza-járványról   A madárinfluenzavírus esetében az áldozatok változatosak, a Peru partjainál élő oroszlánfókák [Otaria flavescens (Shaw, 1800)] ezreitől a spanyolországi szőrméért tenyésztett nyérceken [Neogale vison (Schreber, 1777)] át a montanai grizzly medvékig [Ursus arctos horribilis (Ord, 1815)] és a maine-i fókákig [? → öt fókafaj él itt, de talán a Phoca vitulina (Linnaeus, 1758) és a Halichoerus grypus (Fabricius, 1791) a leggyakoribbak] […] Ahhoz azonban, hogy ez a rémálom kibontakozhasson, a vírusnak, a H5N1 néven ismert altípusnak jelentős átalakuláson kell keresztülmennie, és a madarak bélrendszerében lévő sejteket hatékonyan megfertőző kórokozóból a széklettel szennyezett vízen keresztül az emberi tüdőszövet megfertőzésében és a levegőben terjedő kórokozóvá kell válnia. Eddig ez nem történt meg. Úgy tűnik, hogy ezt a képességet a 2.3.4.4b kládnak nevezett vírus egyike sem adta át másoknak […] A virológusok ma már tudják, hogy ahhoz, hogy a H5N1 terjedjen az emlősök között, több fehérjéjének is változnia kell. Az egyik, amelyet szorosan figyelnek, az a polimeráz, amelyet a vírus az RNS genomjának replikálására használ, miután behatol egy sejtbe. Munkájának elvégzéséhez az enzimnek kooptálnia kell egy gazdaszervezet intracelluláris fehérjét, és jelenleg jobban igazodik a madármolekulához, mint emlős megfelelője. A polimeráz egyik alegységében, a PB2-ben lévő mutációk különböző kombinációi megváltoztathatják az enzimet, hogy jobban működjön emlősökben. De van egy ismert mutáció, az E627K, amely ezt egyetlen kötésben teszi úgy, hogy egy kulcsfontosságú pozícióban lévő aminosavat, egy glutamátot lizinre cserél. A mutáció első feljegyzett megjelenése az 1918-as influenzát okozó vírusban volt […] …a H5N1-nek megváltozott PB2-re van szüksége ahhoz, hogy emberi kórokozóvá váljon […] …hogy a H5N1 világjárványt okozzon, többszörös változásokra van szükség a hemagglutininben, a vírus felszínén lévő fehérjében, amely segít a gazdasejtek szénhidrátjaihoz kötődni. Ezek a szénhidrátok eltérő alakúak a madaraknál és az emlősöknél, ezért a H5N1 hemagglutininjének meg kell változtatnia alakját, hogy a vírus hatékonyan megfertőzze az emlőssejteket […] Egy pár aminosav-változás, a Q226L és a G228S átalakíthatja a hemagglutinint, hogy kötődjön az emlőssejtekhez […] Egy másik döntő fontosságú hemagglutinin-változás a H5N1-et a levegőn keresztül fertőzőbbé tenné szintén a világjárvány előfeltétele […] …egy további változásra van szüksége: az MxA nevű intracelluláris fehérje elkerülésére. Az MxA figyelmezteti az immunrendszert az influenzafertőzésre, amikor észleli a vírus nukleoproteinjét, az RNS-éhez kötődő fehérjét. A riasztás megelőzése érdekében a nukleoproteinnek olyan formába kell mutálódnia, amelyet az emberi MxA nem tud észlelni.

Vadon élő gazdaállatok és szerepük a madárinfluenza-terjesztésében

A vírusok általában specialisták, nem pedig generalisták, vagyis többségük csak egy vagy néhány gazdafajt képes megfertőzni. Ennek oka az, hogy a vírusok működése erősen függ a gazdasejtek receptoraitól, sejtmechanizmusaitól és immunválaszától, amelyek fajspecifikusak lehetnek. Mi a specifitás molekuláris alapja? (a) Receptorspecificitás: a vírusoknak specifikus sejtfelszíni receptorokra van szükségük a bejutáshoz (pl. ACE2 a SARS-CoV-2 esetén). Ezek a receptorok gyakran csak bizonyos fajok sejtjein találhatók meg. (b) Replikációs kompatibilitás: A vírus gazdasejtjeinek belső környezete (pl. enzimek, RNS-mechanizmusok) nélkülözhetetlen a szaporodáshoz, ez is fajspecifikus lehet. (c) Immunelkerülés: A vírusok gyakran egy adott gazda immunrendszeréhez adaptálódtak (sikeresen rejtőzködnek); más fajokban a felismerés miatt gyorsan elpusztulhatnak. A pandémia kockázatát hordozó vírusok áttörték a specialistaság elkülönítését és generalista irányba (zoonózist okozva) indult el az evolúciójuk. zoonózist és járványt okozhatnak. Ide tartozók az influenza A, a veszettségvírus) – nagyon széles gazdakör (szinte minden emlős) és a koronavírusok egy csoportja. Ma közéjük emelték a Nipah-vírust (agyvelőgyulladást okoz és a halálozási arány kiemelkedően magas), amely gyümölcsevő denevérek → sertés, ember ugrásra képes.

3.ábra: A madárinfluenza-vírus fontosabb vad gazdaállatai (rezervoárjai) [A. nyílfarkú réce – Anas acuta Linnaeus, 1758; B. csörgő réce – Anas crecca Linnaeus, 1758; C. tőkés réce – Anas platyrhynchos Linnaeus, 1758; D. fütyülő réce – Mareca penelope (Linnaeus, 1758); E. kanalas réce – Spatula clypeata (Linnaeus, 1758); F. nagy lilik – Anser albifrons (Scopoli, 1769); G. nyári lúd – Anser anser Linnaeus, 1758; H. vetési lúd – Anser fabalis (Latham, 1787)] és a gazdaságilag legérzékenyebb új gazdaállataik (I – házi tyúk; J – házi pulyka) (az ábrázolt hímek fajjellemzőinek felhasználásával készült, ChatGPT 4o által generált képek)

2.táblázat: A madárinfluenza-törzsek terjesztésben szerepet játszó vándorló madárfajok [rezervoár és fő terjesztő fajok narancssárgával kiemelve (Anseriformes: Anatidae)] (eredeti táblázat, ami ChatGPT 4o segítségével készült adatgyűjtésen alapult)

2023.október-november körül – Békés vármegyében – tört ki a H5N1-járvány. Ez képes az ember megbetegítésére is, de nem történt ilyen. Főként víziszárnyasok (liba, kacsa), de pulykák és tyúkok is érintettek voltak. A magyarországi járvány 2024-ben is több hullámban folyatódott, és 2025-ben újabb kitörésekről adott hírt a Nébih. Jelenleg aktív járványgócokról hallunk, mint legutóbb a szarvasi pulykafarmról. Mi az oka ennek az elhúzódott járványnak? Miért nem sikerült kezelni? A H5N1 esetében ez nem ritkaság az Egyesült Királyságban 2021-2023, míg Franciaországban 2021-2024 H5N1 számolt be hasonlóról a mezőgazdaság, vagyis Európában endemikus jellegű H5N1-járványok vannak már. A járvány elhúzódó természetének többféle összetevője van: (i) a vadon élő, vándorló vízimadarak rezervoár szerepe (3. ábra, 2. táblázat) és a szabadon élő (főként kacsák és libák) baromfiállomány kitettsége; (ii) A nagyüzemi baromfitartás kockázata, amelyben a sok ezer egyed zsúfolt tartása segíti a gyors terjedést; (iii) Az influenzavírusok igen változékonyak, így új variánsok okozhatnak újabb járványhullámokat, akár ugyanabban a térségben is. A változás a madárinfluenza-vírusnál gyakran jár együtt az alkalmas gazdakör kiterjedésével, ahol az eredetileg madarakon [?] élő (nevezhetjük ezt oligofágiának, vagy ez már polifágia, vagyis a vírus generikus tulajdonságot vett fel?) vírus emlősöket [?] betegít meg – olvasom –, s amelyek esetleg magas halálozási aránnyal reagálnak a fertőzésre. A járványügy ezért tart kifejezetten a madárinfluenza-csoporttól.

4.ábra: A vadonélő nyolc legjelentősebb madárinfluenza-vírus hordozó vándorlási útvonala [Megjegyzések: (i) nyíl színek: középkék – Anas acuta, világoszöld – Anas crecca, piros – Anas platyrhynchos, indigó – Mareca penelope, fekete – Spatula clypeata, halványlila – Anser albifrons, világosbarna – Anser anser, narancssárga – Anser fabalis; (ii) rózsaszínű mező – H5N1-epidémia/endémia?; (iii) szín- és betűkódok: afrikai országok – fekete betűk: E – Egyiptom, L – Líbia , N – Nigéria, S – Szudán; amerikai országok – világosbarna betűk: C – Kanada, K – Kuba, M – Mexikó, U – Egyesült Államok, V – Venezuela; európai országok – piros betűk: F – Franciaország, I – Finnország, M – Magyarország, N – Németország, O – Norvégia, R – Románia, S – Spanyolország, T – Törökország; ázsiai országok – világoszöld betűk: A – Kazahsztán, B – Banglades, I – India, K – Kína, O – Oroszország, P – Pakisztán, S – Szíria, Ü – Üzbegisztán; a vonalak vastagsága a érintett népesség nagyságával arányos – a legvékonyabb vonal fél millió a legvastagabb 6 millió egyedet reprezentál] (eredeti ábra, ami ChatGPT 4o segítségével készült adatgyűjtésen alapult)

A térképre tekintve (4. ábra) a terjesztéssel vádolt vándormadarak szerepében szkeptikusok szerint Észak-Oroszország több területén (pl. Szibériában) endemikusnak kellene lenni a madárinfluenzának. Az alábbi gyülekező és költőhelyek ismertek errefelé: Kytalyk Nemzeti Park (Jakutföld, Indigirka-delta). Ez a park az Északkelet-Szibériai partvidéken található, és az egyik legfontosabb költőhelye a vándormadaraknak, köztük a kritikusan veszélyeztetett szibériai darunak [Leucogeranus leucogeranus (Pallas, 1773)]. A terület mocsaras tundrája ideális környezetet biztosít a madarak számára, de egyben potenciális vírusrezervoár is. A Koryak Természetvédelmi Terület (Kamcsatka, Bering-tenger partvidéke a Kamcsatka-félsziget északi részén fekvő rezervátum fontos pihenő- és költőhelye a vízimadaraknak és tengeri madaraknak. A Volga-delta (Asztraháni terület) az egyik legnagyobb európai vizes élőhely, ahol évente több millió vándormadár fordul meg. Szamara területe (a Közép-Ázsiai madárvonulási útvonal része) 2017 óta évente regisztrálnak madárinfluenza-kitöréseket. 2022 májusában a Kaszpi-tenger északi részén található Maliy Zhemchuzhniy-szigeten tömeges madárpusztulást figyeltek meg, amelyet a H5N1 vírus 2.3.4.4b kládja okozott. A következő évben a Tyuleniy-szigeten több ezer északi medvefóka [Callorhinus ursinus (Linnaeus, 1758)] pusztult el H5N1 fertőzés következtében. A vírus genetikai elemzése szerint a fertőzések a 2.3.4.4b kládhoz tartoztak. Kamcsatkai járvány ismert, de Jakutföldi adatok nincsenek, vagyis az észak-keleti járványviszonyok tisztázatlanok.

Ausztrália területét nem érik el a szóban forgó legfontosabb vándormadarak. 2024 novemberében Ausztráliában ennek ellenére azonosították a H5N1 2.3.4.4b kládját vadon élő madarakban. 2024 decemberében újabb H5N1-kitörést regisztráltak baromfiállományban is Victoria és Tasmania egyes területein. Ezek azt mutatják, hogy a vándormadarak és terjesztő szerepük ismeretanyaga igen hiányos és nagy kérdés, hogy magas patogenitású törzsek keletkezésével a bennük bekövetkező variánsképződéssel vagy ez utóbbi egészen más eseményekkel függ össze, mint például a nem kellő szigorúsággal kezelt tyúktojás használatával a vírusvakcinák fejlesztésében.

A vándormadarak között legjelentősebb terjesztő szerepe a tőkés récének lehet (3. ábra). Sokan a bütykös hattyút teszik a második helyre és a nagy liliket is említik (2. táblázat). A H5N1-vírus emberről-emberre nem terjed háziállatokról emberre viszont igen.

A madárinfluenza a lúdalkatúak (Anseriformes) rendjének récefélék (Anatidae) családjában gyakori betegség. Itt kevés és általános tünetet okoz, így az étvágytalanság, levertség és hasmenés sorolható fel. A nyak elferdülése (címkép) és az idegrendszeri betegségek elsősorban a kacsákat jellemzik. Libáknál a zihálás is gyakori. Pulykáknál a feji bőrképleteken a cianózis látványos lehet (mint tyúkok taraja – 5. ábra), nyakferdülés fordul elő az általános tüneteken túlmenően.

5.ábra: Madárinfluenza tünetei tyúkon (forrás)

Vakcina

A klasszikus oltóanyaggyártás során megtermékenyített tyúktojásban szaporítják az influenzavírust. Általában alacsony patogenitású influenza (LPAI) vagy legyengített/rekombináns törzseket használnak. A H5N1, H5N8, H7N9 esetében is készültek ilyen vakcinák. A gyártóüzemek és a laborok BSL-3 vagy BSL-4 szintű biztonsági protokollokkal dolgoznak. A tojások zárt, ellenőrzött környezetben vannak, nem érintkeznek külső baromfiállománnyal. A feldolgozás után a maradék anyag megsemmisítésre kerül, nem juthat ki a környezetbe. Egyes virológusok szerint a HPAI törzsek tojásban szaporítása növeli a rekombináció kockázatát más vírussal (4. melléklet). Mindez azonban ez idáig csak spekulatív álláspont. Mások szerint a modern rekombináns DNS-technológiás vakcinagyártás biztonságosabb alternatíva lenne. Alternatív gyártási módok (kevésbé kockázatosak): sejtkultúrás (MDCK, Vero sejtvonalak → már több humán influenza-vakcina így készül), DNS/mRNS-vakcinák (nincs szükség tojásra); baculovírus-alapú (rovarsejtes rendszer; szintén tojásmentes).

4.melléklet: Vakcinázzunk vagy sem?   „Mivel az Egyesült Államokban a tojásárak az egekbe szöktek a H5N1-influenzavírus baromfiak körében való terjedése miatt, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) tegnap feltételesen jóváhagyott egy védelmet szolgáló vakcinát. Donald Trump elnök adminisztrációja így hamarosan nehéz döntéssel szembesülhet arról, hogy csatlakozzon-e más nemzetekhez – köztük Kínához, Franciaországhoz, [Hollandiához], Egyiptomhoz és Mexikóhoz –, amelyek oltják a baromfiakat a H5N1 ellen […] A Zoetis [korábban a Pfizer leányvállalata] által gyártott vakcina egy H5N2 variáns elölt változatát tartalmazza, amelyet a vállalat [Boehringer (amely felvásárolta a Merialt, a kifejlesztőt)] úgy tervezett [!], hogy a H5N1 vírus ellen használható legyen… […] A Zoetis vezérigazgatója, Kristin Peck tegnap jelentette be a jóváhagyást a CNBC-n. »A kereskedelmi baromfiállományok vakcinázásáról szóló döntés kizárólag a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe tartozik, a helyi baromfiágazattal konzultálva«… […] A Zoetis korábbi, 2016-os változatát is jóváhagyta, amely 2021-ig a Nemzeti Állatorvosi Készletben volt, de soha nem használták […] Sok tudós most attól tart, hogy a vírust nem lehet majd kiirtani az Egyesült Államok baromfiállományából, ami azt jelenti, hogy endémiás természetűvé válik a jelenlegi epidemikushoz képest.”

(folytatás következik)

Darvas Béla