(Tudománykövető N^o81)

Máig nyomasztóan hat rám a munkásmozgalmi szobrok alulnézeti képe. Kiszolgáltatott érzés a súlyos, sötét bronzcsizmák talpa alatti nézőpont. Lenghet bár fölötte a forradalom hírnökének sebtében letépett zászlóvászna. Nem sikerült nekem ilyenkor sem a szabadságra, sem a nagyszerű jövőre gondolni. Sőt, művészetnek sem láttam. Sztálin szobrának csizmája is úgy maradt meg nekem – semmi kétség –, mint lényegi történelmi darab (címkép). Súlyos jelkép. Nagyon más valamit döntési pozícióból megélni, átérezve saját magunk pillanatnyi mindenhatóságát, mint elviselni azt, ami felettünk döntöttek el, s amiben a sokaság részeként kaphattunk anonim szerepet. Talán ez az, amit a mai kormánypárt rapid gyorsasággal, magát glóriázva elfelejtett.

87%

Év végéig még

13 776 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Akadémiai dolgozók fóruma

2018-ban induló, 2020-ban bejegyzett szervezet; jelenlegi elnöke Péter László. Gulyás Balázsnak nagyon nem tetsző ez a név, ami mélyen beépült az olyan régi dolgozók személyiségébe, mint én is vagyok. Hiába hagytam ott az MTA szervezetét, lélekben mindvégig az MTA szellemiségének dolgoztam. Szerintem ebből hivatástudattal nincs kiszállás. Misszió, amit avatatlan kezek nem találhatnak meg. Nem az ő dimenziójukban létező.

1981-ben, az egyetemi tanulmányai után Belgiumba emigrált Gulyás úr szerintem a magyar kutatók helyzetét csak részben értheti. Látogató ezen a tájon, kutatóként nem itt szocializálódott. Ő a Svédországból jött fontos ember, akitől könnyebb nekünk csodát remélni. Rajtam nem igazán fog ez a varázs, csak a személyes produkció, és ilyet az általa eddig részleteiben ki nem fejtett tudománypolitika vonalán sajnos nem látok. Ambiciózus és méltóságteljes elnököt (az MTA elnökével azonos rangú) persze igen, aki bár pár tucat ember fölött rendelkezik a Vasudvarban, de a kormány ígér neki mindent, amit el tud képzelni. Ő nem szerintem nem képes a hozsannázás közepette pozícióját tekintve reális maradni. Hipp-hopp tényezővé vált, menedzsere a magyar kutatóhálózatnak.

Gulyás szerint a HUN-REN-ben nem akadémiai dolgozókat foglalkoztatnak, hanem virtigli hálózatiakat, akiknek már itt lett volna az ideje, hogy elfelejtsék az MTA szörnyű múltját, hogy a most éppen balosra mázolt Magyar Tudományos Akadémiához tulajdonában voltak hajdanán. Nekem úgy tűnt azért, hogy a társadalom nem ellenkezett ez ellen, hiszen az MTA a rendszerváltás után is a leghitelesebb hazai szervezet maradt, ami a lista végén kullogó politikusoknak – függetlenül hovatartozásuktól – fájt. Ráadásul e sereghajtók a személyi ázsiójuk terén is messze mögötte maradtak az MTA közalkalmazottakétól, akinek már Antal József idején is járt volna, de nem jutott. Akkor is jámborul elfogadták, hogy várniuk kell. Valóban le kellett rombolni az akadémiai mítoszt, amiben az MTA a kormánypolitika megítélésére is képes lehetett volna, ha nem irtózik annyira a politikai aktivitástól? Ha nem hiteti és hiszi el magáról, hogy döntésképtelen és fő erénye a szerénység talán másként alakul. Vigyék a percemberek a döntés és irányítás dicsőségét. Nos, ez történt. Sőt, és csak úgy ujjgyakorlatképpen romba dönti most az új/régi generációjuk Széchenyi örökségét is. A pillanat tehát történelmi.

Lassan szervezték meg magukat az akadémiai kutatás dolgozói, ami mára sem befejezett. Szerintem ma sem képes az elnökségük színvonala a méltó képviseletre. Ennek oka a hihetetlenül körülményes magyar tudományos életpálya, ami idős és hallgatag akadémiai doktorokat (nem azonosak az egyetemiekkel!), akadémikusokat gyártott, akiknek a tudománypolitikáról többnyire fogalmuk sincs, bár az lenne ekkor a küldetésük. Rendkívül kisszámú és ekkorra elfáradt kutatóról van szó, akinek az akadémikusi tiszteletdíj a valóságos dicsőség és nem önmaguk elért új minősége. Én személy szerint igen kevés akadémikussal találkoztam az aktív típusból. Ők tehát a többségi döntés felé orientálódnak, ezért is könnyű velük az Elnökségnek.

Az akadémiai kutatás paradoxonja, hogy a teljesítő középidősektől nem vár senki sem önmegvalósítást. Csöndet vár és az idős mestereknek való szerény tanácsokat. Nem ők irányítanak, sőt számukra csak a pedálozás marad, esetleg kapcsolati tőke gyűjtése jó pályázati előremenetelhez. Ebből a közösségből vált ki – szerintem esetlegesen – az ADF (nem közhasznú civilszervezet; elnöke Péter László DSc – megbízása 2024. szeptember 26-án megszűnt), és próbálja képviselni a dolgozók érdekeit, mert hogy nagy ebben a hiány. Hulljon, ugye, a férgese?

Az esetleges minősítésem bizonyára magyarázatra szorul. A MTA felépítménye kétségtelenül demokratikus, vagyis döntéshozatalának megfontoltságát csak az a kritika érheti, hogy az idősek szava a döntő, és ebből következően az MTA képtelen harcolni a saját jogaiért. Várja, hogy felismerjék a pótolhatatlanságát, de ez az Orbán-kormány mindent (is) uraló szemlélete szerint hiú ábránd. Kóka János óta úgy gondolkodnak az ország kitűnő képességű szeletéről, akár egy csapat naposcsibéről, ami a vércse árnyékára szétfut a baromfiudvarban. Vagyis mindenféle hasznavehetetlen témákkal foglalkoznak kutatóink, okoskodnak, költik a közpénzt, és nincs semmi hasznunk belőlük. Állítólag. Eltartottak – summázhatják. Az akadémiai kutató viszont úgy gondolja, hogy lényegi dolgok után eredt, és bevet mindent, amire képes, hiszen elhivatott arra, hogy kimondja az igazságot, amit magának megígért. A hazai politikusok jó ideje nem becsülik meg a hazai akadémiai kutatást, és lassan az ide vezető egyetemi oktatást sem. Egyen-választókra van szükségük a demokráciát imitáló nemzeti konzultációkhoz, ahol a kérdésben foglaltatik a választ. Bűbájos ceremónia. A kutatókra jellemző eredeti gondolkodásra központosított szellemi diktatúrákban semmi szükség nincs. Még elhiszik az efféle emberek, hogy a hivatásuk része az önálló helyzetértékelés és keresztjük az igazmondás. Kétségtelen, hogy a hozzám hasonlók szenvednek ebben a szindrómában.

7.ábra: Az akadémiai tudományok körül tömörülő, nem közhasznú, szakszervezeti jellegű civilszervezetek (zárójelben a bírósági bejegyzés éve; Az ADF fölött piros keretben a jelenlegi elnökség)

Az ADF elnöke gyakran kerül mikrofon-közelbe mostanában, ennek oka, hogy azok, akiknek tisztán és közérthetően meg kellene szólalniuk – mint Freund Tamásnak, az MTA jelenlegi elnökének –, hallgatnak. Nincs semmi mondanivalójuk. Ezzel átengedik a szót (a munkát) másoknak és ők csak üdvözült arccal mossák a kezeiket, ha úgy esik. Miért is akart vajon Freund úr az MTA elnöke lenni? Fel nem foghatom, ilyen önhitten hallgatni a laborjában is tudott volna. Így nem Péter László egyedüli hibája, hogy rálátóképességén messze túl kommunikál, hanem Freund Tamásé is. A Tilos Rádió A tudás és a hatalom című műsora az ADF-nek nyilvánosan biztosít rendszeres megszólalási lehetőséget (12. melléklet) itt ismerkedhetünk a nézeteivel.

12.melléklet: Az HUN-REN kutatóhálózat újabb kierőszakolt átalakítása (Tilos Rádió, 2024. december 3.)   Péter László: …szerintem ez a sietség kifejezett politikai szándék, és nem nálunk nyilvánul meg egyedül. Nézzük meg, hogy hogyan ment az egészségügyi dolgozóknak a státuszváltozása, mennyire be voltak szorítva ugyancsak időben a szakoktatók, amikor az ő sorsközösségüket vagy szolidaritási közösségüket a közoktatásban dolgozókkal megtörte a kormány, hogyan történt most pont ez év végén a bírákkal alkotott paktumnak az aláírása, mennyire rohanvást intézkedett akkor is mindenki, és mennyire azok voltak az érvek […] …van egy implicit feltételezés, hogy a kormány a közjóért dolgozik. Ezt nagyon nem divatos megkérdőjelezni, de hát legyünk őszinték az ország valóban másodszor fogja lábon lőni magát, ami a nemzetközi kutatási és oktatási együttműködési forrásokhoz való hozzáférést jelentheti, hiszen egyszer, az egyetemek alapítványi formában szervezésekor ezt már megtette, és úgy látszik, hogy mintha a leckéből nem tanultunk volna […] …hamis hivatkozás, hogy itt mindenkivel mindent megbeszéltek. Pont az érintettekkel, akik a kutatóhálózat dolgozói, nem folyt részletes kommunikáció, a koncepciót nem vitatták meg. Tulajdonképpen titokban készült egy törvényjavaslat, ezt roppant sietve a kutatóhálózat-vezetők valamelyest véleményezhetik… […] …valami kutatási ipari konglomerátum irányába tartunk, ahol nagyon jól kell tudni projekteket menedzselni, és alkalmasint ezt be kell tudni csatornázni bizonyos ipari résztvevőkhöz, amiből aztán lehet innováció is […] …ma egy alapkutatási pályázatra valahol 50 és 120 millió forint közötti összeget lehet kapni 4 évre. Most képzeljük azt el, hogy az állam milliárdokat tesz bele egy folyamatnak a potenciális ipari alkalmazásába… […] …nézzük meg, hogy a hazai tőkésosztálynak a vagyona miből származik? Akkor csak rendkívül elvétve találunk közöttük olyanokat, akik valóban innovatív tevékenység eredményeképpen jutottak oda, hogy megalapozták saját magukat és létrehoztak valami, ami korábban nem működött. Talán közismert példák a Kürt Kft. vagy a Graphisoft… […] A kormány olyan helyzetet készül orvosolni a kivásárlással és – legyünk megengedőek – ténylegesen a teljes vagyoni körnek a HUN-REN felé történő átadásával, amit saját maga hozott létre […] A kormány egyik tárgyalási alappillére, amiért nem a teljes ingatlan becslés szerinti összeget akarja valamiképpen juttatni az MTA-nak az ingatlan vagyonáért, az éppen az, hogy történtek közben olyan szükséges, halaszthatatlan felújítások, aminek az összegét a teljes ingatlanvagyonból le szeretné vonni […] …az első hat év végén egymásra néznek, és azt mondják, hogy de jó klub voltunk, hát folytassuk, és mindig mondom, hogy ez lenne a magyar tudományos kutatóhálózat vezetésének releváns kinevezési módja, hogy egy néhány fős klub úgy dönt, hogy ők nagyon élvezték a munkát…

14.kép: Pléh Csaba beszéde az MTA 197. közgyűlésén (állnak: Kollár László Péter főtitkár, Erdei Anna főtitkárhelyettes és Freund Tamás elnök; forrás)

Az MTA ingatlan és ingó vagyonának nyomott árú felvásárlása felkorbácsolta a magyar sajtót, alig van közöttük olyan, amely ne foglalkozott volna ezzel az üggyel. Gulyás Balázs elnök önigazoló lelkendezésével szemben az ADF vezetőinek (Péter László és Bán-Forgács Nóra) megalapozott, de esetenként alul-fogalmazott szkepszise áll. Nem ugyanaz a súlycsoport, ami a háttér-támogatást illeti. Gulyás Balázs mögött a kormányakarat sorakozott fel, és akkor persze a leeresztett MTA vezetés is. Dobzse.

Pléh Csaba (14. kép) Freund Tamással szemben indult az elnökválasztáson, és veszített. Gyakran tűnik fel a ADF környezetében, feltételezem, hogy nyomatékként. Az ADF szakszervezeti indulatokból jött létre, és a TDDSz-szel (Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete) való kapcsolata kifejezetten szoros (7. ábra), hiszen tágabb értelemben vezetőségének tagja az elnökség három tagja is. Ezzel szemben a TUDOSz (Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezete) hallgat. Nem éppen szerencsés a megosztott szakszervezet és több évtizedes MTA kutatóhelyi munkám alatt a szakszervezeti vezetés bizony habkönnyűnek bizonyult. Húzta kicsit a tárgyalási időket, de semmi több. A kutatóhálózatok ügyében megszólaló ADF többnyire rokonszenves nekem, de nyilatkozatai diplomáciai szempontból átgondolatlanok, és nagy kérdés bennem, hogy valójában kit és mit képviselnek. Hiányolom vezetői közül az átütő személyiségű tudománypolitikust (bár ez lehet nem is szakszervezeti mozgalmak feladata), és az érdekérvényesítő-képességüket is keveslem. Gulyás Balázs szerint a nevük is abszurd, hiszen a kutatóhálózatban nem dolgoznak akadémiai dolgozók. És valóban. Az ADF-nek igazodni kellett volna 2019 után, pl. TDF (Tudományos Dolgozók Fóruma), de ennek létrejöttét éppen a kutatóhálózat elcsatolása váltotta ki, vagyis jelenlegi neve egyben tagadása a valóságnak. Hivatalos elnevezésnél nem megfelelő indok, hogy mindent a saját reményeinkre tettünk fel, ami már öt éve elúszott. Ekkor elkerülhetetlen (Gulyás Balázs után szabadon) a feloszlás vagy a névváltoztatás. Nem világos nekem a főigazgatók és a fórum vezetőinek kapcsolata, mert mintha a szakszervezeti fórum a főigazgatóik ellenében hirdetne programot, ami reménytelen stratégia. Az intézeti főigazgató döntési helyzetben van (cinkos sandítása – ha ez a helyzet – az általa nem képviseltekre gyermeteg), addig a fórum az egyik szakszervezet árnyékában muzsikál. Ajánlhat, érvelhet, javasolhat, de a kormány által felállított kutatóhálózati irányítást (Új Kvázi MTA) ez semmire sem kötelezi. Péter László elnök nyilatkozatai mostanában az ellenzéki sajtóban kelendők (12-14 mellékletek), de nem érzem egyiket sem megkerülhetetlenül összefogottnak. Lehet persze, hogy a TDDSz-re a jó, az ADF-re viszont a rossz rendőr szerepe jutott. Szakszervezeti aktivitásban sokkal több gyakorlati, a dolgozók mindennapi életét könnyítő ötletet várnék, és kevesebb előtérbe tolakodást, ami a tudománypolitikát illeti. Mondom mindezt azért is, mert a HUN-REN elnöke érzékelhetően könnyedén ignorálja azt az aktivitást, amit kifejtenek, míg az MTA jelenlegi vezetői hűvösen távol maradnak tőlük. Senkiből nem kérnek a lassan kiüresedő Olimposzon, ahol az utolsó hamarosan leolthatja a pislákoló lámpát.

13.melléklet: Milyen helyes tudományos akadémia! Nagy kár lenne, ha baja esne (2024. december 6.)   Partizán (Szurovecz Illés): Jöhet a második felvonás. A korábban az Akadémiához tartozó intézeteket 2019-ben a HUN-REN névre keresztelt állami szervezet irányítása alá rendelték, kvázi államosították, most pedig viharos gyorsasággal egy magánjogi szervezetté alakítanák át, amely rendkívüli mértékben hasonlít a privatizált egyetemeknél alkalmazott közérdekű vagyonkezelői alapítványokra [kekva]. A hálózat kutatói bizonytalan ígéretet kaptak az utoljára öt éve rendezett, mára a minősíthetetlenül alacsony fizetések emelésére. Az Orbán-kormány az elmúlt években alapítványokba szervezte az egyetemek nagy részét, ezeket az alapítványokat jelentős részben Fideszes [+ KDNP] politikusokkal, a kormányhoz közel álló emberekkel töltötték fel, csakhogy időközben kizárták őket az európai uniós programokból […] a Műszaki Egyetemet éppen ezért nem alapítványba, hanem valamiféle magáncégnek szervezhetik ki, és most a kutatóhálózatnál is látványosan ügyelnek arra, hogy lehetőleg ne essen szó alapítványokról, de ezt nem mindig sikerül tartani […] …a mostani rendszerben az MTA-nak is van beleszólása abba, hogy kik ülnek a kutatóhálózat vezetőségébe, de az új rendszerben még inkább szabad kezet kapna a kormány. Ráadásul most az akadémia ingatlanvagyonának jelentős részét is megvenné az állam. Méghozzá nyomott áron, azt ígérik, utána ezek is mind az új intézményhez kerülnek majd. A reform [megújulás] jelszava most is az innováció és a hatékonyság… […] Péter László (ADF elnök – 5. ábra): Közvetlen befolyás a kutató és szabadságra nem igen történt, olyan intézkedésről nem tudunk, ahol drasztikusan elvágtak volna kutatásokat, vagy a felügyeleti szerv, vagy az állam kifejezetten agresszívan beavatkozott volna a kutatásba. Olyanokról tudunk, hogy témafinomításokat, illetve bizonyos nem kívánt szavaknak a megjelenését kifogásolták. Ezek informális egyeztetéseken merültek fel. Olyan dokumentum nem született, ahol ezek megjelennének, de a kollégák elbeszéléseiből tudjuk, hogy történetesen például a korrupcióval vagy a gender-kutatással kapcsolatos kifogásokat szóban azért emeltek. Pléh Csaba: „…az lenne a helyes, ha inkább alkalmazott és inkább közvetlen haszonra irányuló kutatásokat végezzenek már. A kétezres évek elején megjelent … mondok két nevet Kóka János miniszter Boda Miklós… […] Boda azt mondta, hogy az alkotmánynak az a paragrafusa, ami azt mondja, hogy a tudomány kérdéseiben csak a tudósok jogosultak nyilatkozni, helytelen, és ki kellene törölni az alkotmányból… […] …a menedzseri szemlélet ráerőltetése… PL: A kormányzat szószólói azt erőltetik, hogy jöjjenek létre a kutatóhálózaton belül eredmények (sic!), erre alapítsunk esetleg vállalkozásokat, vagy keressük meg azt a partnert, aki átveszi tőlünk ezeket az eredményeket, és hasznosítja. A másik út fordított, amikor az ipari partnernél merül fel olyan probléma, aminek a vizsgálatához jól jön a tudományos szakszerű segítség, és akkor a megkeresés iránya fordított …a spin-off vállalkozások […] Ha pedig az utóbbi évek ipartelepítési politikáját tekintjük, akkor csupa olyan külföldi tulajdonú vállalkozást kapott óriási kedvezményeket, amik teljes termelési láncokat hoztak be, tehát nincs tovagyűrűző hatásuk. PCs: 2012-2013, attól kezdve mind a nemzeti össztermékhez, mind a költségvetéshez viszonyítva, a tudományos kutatásra fordított összegek szépen dinamikusan süllyednek, mennek lefelé, tehát az a jelképes ígéret meg néha ténylegesen szóban is elhangzik, több támogatás lesz, ez valójában a görbéken nem mutatkozik meg… […] …azt a benyomást kelti, mint hogyha HUN-REN vezetése egy alternatív, másik Magyar Tudományos Akadémiát [!] szeretne létrehozni, hogy mire gondolok itt például, az egyik fő pontban az első oldalon szerepel az, hogy kormányzati felkérésre és egyébként véleményt nyilvánít, és figyelemmel kíséri a magyar tudomány egészének fejlődését, súlyát és az akadémiai törvényben szerepel ez a passzus, és ide szinte át van másolva ez. PL: …nem látható a tulajdonos. Igazából tulajdonos nincs. Egy olyan hétfős irányító testület kapja meg a hatalmat a teljes szervezet fölött, amit először a miniszterelnök és a miniszter nevez ki bizonyos ajánlásokkal, illetve véleményezésekkel megtámogatva, majd ez a szervezet később saját magát újítja meg… […] Gulyás Balázs sokszor tárgyalt döntően elkülönülten az utóbbi időben, most már akár testületként is, de ezeken a megbeszéléseken tudtommal nem az alsó szintekről érkező input-nak a befogadására esett a hangsúly, hanem azon az információ és szemlélettel terjesztése, amit a HUN-REN vezetőjeként ő a saját missziójának gondolt. PCs: …[A kutatóhálózat] nagyjából a magyar tudományos teljesítmény egyharmadáért felelős, a többiért az egyetemek… […] Én szerintem ő [Gulyás Balázs] egy harmadik álláspontot képvisel valamilyen értelemben, megszállott módon, hisz a centralizáció előnyeiben és a centralizált típusú tudomány szervezésben, picit úgy érzem, hogy van egy küldetéstudat nála. A kormány nyilván nagyon jól él ezzel az alkalommal, hogy egy olyan ember vezeti a HUN-REN-t, akiknek van egy ilyen vátesz hite abban, hogy ő meg tudja változtatni egy centralizáción keresztül. Én ezt nagyon kérdésesnek tartom…

15.kép: Gulyás Balázs (HUN-REN elnök), Csák János (Kulturális és Innovációs miniszter – 2024 júniusában lemondott, utódja Hankó Balázs) és Freund Tamás (MTA elnök) 2023 novemberében

Sajnálom, ha bárkinek, tőlem kell megtudnia, hogy a tudományos karrier teljesítési normái kíméletlenek, a teljesítők nem tekintenek egyenrangúan a másként boldogulókra (szakszervezeti, politikai, kapcsolatrendszeri és gazdasági utazókra). A kutatóintézeti lazaság valójában szigorú kasztrendszerhez hasonló viszonyrendszert takar. Mutasd az irodalomjegyzéked, és megmondom, mire taksállak. Kegyetlen elitizmus ez, belátom, de a kutatót csak az eredeti és a nemzetközi siker hatja meg. Kétségtelen, hogy ebben a nemzeti hasznosság nem kiemelt feltétel, bár annak kellene lennie (15. kép). Ezt illetően csak a szaklapokra és nem a kiterjedt lobbi és tudományos revűszervezetekre gondolok, ahová van, aki oldalnyi – egyébként teljesen haszontalan – testületi tagságot is gyűjt az élete során.

14.melléklet: Vagyon és társadalmi szerep – Az MTA dilemmája az ingatlanvagyonról döntő rendkívüli közgyűlés előtt (Péter László, Élet és Irodalom, 2024. december 6.) „Az MTA-felügyelet ideje alatt a kutatóintézetek hálózatát az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa (AKT) felügyelte. Ebben jelen voltak az MTA választott vezető tisztségviselői mellett a kutatóhelyek képviselői, valamint bizonyos minisztériumok delegáltjai. Azaz, a kutatóhelyeknek volt a kormány részéről egyfajta felügyelete, de az laza volt, hiszen a minisztériumi delegáltak nem rendelkeztek szavazati joggal […] …az MTA-n belül volt egy kialkudott leosztási elv (20:40:40%-os arány a humán, élet- és élettelen természettudományok közt), de ez pont az érintettek által elfogadott tartós egyezség volt. Ami azonban a legfontosabb, hogy egy dedikáltan alapkutatási hálózat működtetése volt a feladat […] …a most bevezetendő rendszerben az Irányító Testület (IT) a létrehozásakor a miniszterelnök és a miniszter által kijelölt, nem pedig választott személyekből áll. A HUN-REN jelenlegi vezetésében nincs egyetlen tag sem, akinek valaha lett volna munkaviszonya a kutatóhálózat bármely intézetével […] A mandátuma lejártával a továbbiakban az IT lényegében magát újítja meg, külső jelölés a tisztségre nincs, legfeljebb véleményezés. Ezt politikai bebetonozásnak hívják… […] Már a HUN-REN Központ mai belső szabályrendszere sem ismert, pedig még az államháztartás részeként működik. Garancia sem az alapkutatás szükséges mértékű finanszírozására, sem pedig a tudomány összes területének tartós lefedésére nem lesz […] A törekvések láthatóan az innováció irányába akarják lökni a rendszert, ami az alapkutatásnak nem feladata […] Az egyik fontos érve a HUN-REN mai vezetőinek az, hogy egy központosított vezetés hatékonyabban tárgyal a kormánnyal. Nos, központosított vezetése az MTA-nak is volt/van, ott sem kellett sokoldalú tárgyalásokat folytatni […] A kivásárlással a kormány egy alkotmányos kérdés rendezését is meg kívánja úszni. A felek egyenlőtlenségéről árulkodik az is, hogy egy interjúban maga a HUN-REN vezetője üzent az MTA-nak arról, hogy az ingatlanjainak megvásárlásával megszerezhető forrásra a székház felújításakor szüksége lehet. Az eladási érték újabb vita tárgyát képezi. Egyrészt, az MTA elesik az ötéves felhasználás során őt ért mindenfajta kár megtérítésétől, és a kialkudott érték sem fedi azt, amit az értékbecslés mutat. A sietség miatt a kormánynak jól láthatóan nincs olyan szándéka, hogy az MTA-val közösen, független szakértői véleményre hagyatkozva próbáljon megállapodni a vételárról […] Az ingatlanok megtartásával az MTA vállalhatja, hogy szembe megy egy már eddig is az MTA-t leigázó politikai akarattal, annak minden kockázatával együtt, ideértve a további egyoldalú törvényi változásokat és az MTA állami finanszírozását. Az ingatlanok eladásával viszont az állam számára együttműködő, de a létrejött üzlet után már szükségtelen partnernek bizonyulhat, aki mindent elveszített.”

Az MTA vagyon állami visszavásárlása mindenképpen meghökkentő esemény. Ha az használja, aki eddig is, akkor miért fizetnek érte. Állam adta és az állam továbbadja (a HUN-REN esetleges megszűnésekor a vagyon az államra száll vissza), ekkor az MTA vagyonhoz juttatása csak ábránd. A hitelességének lerombolására kijelölt MTA örüljön, hogy a székháza és üdülői az övé maradnak. Viszont jogállamban az érvényes törvények szerint élünk, és van itt valami nagyon kínos, amire az ADF figyelmét az egyik szimpatizánsa üzenetben felhívta (15. melléklet).

8.ábra: Jakab Roland és munkatársainak elképzelése a HUN-REN 2025-ös gyors győzelmeiről (Jakab et al., 2024 diája: ’A HUN-REN megújításának transzformációs programja november 18.’)

15.melléklet: Egy ADF-hez érkező levél… „A minap került a kezembe a Magyar Tudományos Akadémia elnökének 9/2023. (V. 22.) számú határozata a Magyar Tudományos Akadémia vagyongazdálkodási és vagyonhasznosítási szabályzatának közzétételéről, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése hagyott jóvá. Nem a legizgalmasabb olvasmány, el kell ismernem, de a 12. paragrafus, mely az Ingatlan értékesítése és megterhelése címet viseli, az ötödik bekezdésben a következőket írja: »Ingatlan értékesítésének, illetve megterhelésének szándéka esetén a vagyongazdálkodásért felelős szervezeti egység megvizsgálja az ingatlan értékesíthetőségét, megterhelhetőségét, értékbecslést készíttet, előkészíti a Vagyonkezelő Testület számára az ingatlan értékesítésével, megterhelésével kapcsolatos előterjesztést, és tájékoztatja a testületet a várható bevétel nagyságáról. A bruttó 100 millió forint értékhatár alatti becsült értékű ingatlan esetén egy, a bruttó 100 millió és 1000 millió forint közötti értékhatárú becsült értékű ingatlan esetén kettő, a bruttó 1000 millió forint értékhatárt elérő, és azt meghaladó becsült értékű ingatlan esetén három – egymástól független cég által készített – szakértői értékbecslést kell megrendelni. A vagyongazdálkodásért felelős szervezeti egység egyéb, nem akadémiai intézmény által megrendelt értékbecslési szakvéleményt eljárása során nem vesz figyelembe, nem terjeszthet a Vagyonkezelő Testület elé. A vagyongazdálkodásért felelős szervezeti egység a rendelkezésre álló értékbecslés(ek) alapján szakmailag alátámasztott javaslatot tesz a Vagyonkezelő Testület felé az eladási árra. A legkisebb értéket megállapító értékbecslés alatti áron ingatlan kizárólag – az értékbecslés szerinti, vagy azt meghaladó értékhatár feletti értékesítés sikertelensége esetén – a jelen 12. § (1) bekezdésében foglalt döntés alapján idegeníthető el.« Ezzel kapcsolatban szeretnék most tehát a pénzről beszélni: A sajtóból arról értesültem, hogy az értékbecslés szerint ez az ingatlanvagyon 130 milliárdot ér. Az MTA oldalán a listán több olyan ingatlan van, aminek az értéke meghaladja az egymilliárdot is. Hol van a többi értékbecslés? Azt hallottam valahol, hogy az MTA elnöksége már döntött a kérdéseben. Ők látták a másik két értékbecslést is? Ezekben az értékbecslésekben szerepel az az értékcsökkenés, amit az MTA állít, és ami éppen pont annyira jön ki, amennyit az állam ajánl az ingatlanokért? Mert a fenti szövegben nem olvastam olyat, hogy bizonyos esetekben az értékbecslés helyett bemondásra is lehet alapozni. Ráadásul, ha jól értem, a magyar állam adásvétel keretében szeretné hetvenvalahány milliárd forintért megszerezni a vagyont. Ennek pedig a fentiek szerint az a feltétele, hogy arra az eredeti áron ne legyen vevő. Nem érvénytelen az elnökségi szavazás a vagyonbecslések nélkül? Hogyan szavazhat továbbá a közgyűlés érvényesen egyetlen vagyonbecslés alapján arról, hogy az értékesítés megkísérlése nélkül féláron adják oda a vagyont?”

Szóval ez is a tét. Mennyire veszi komolyan Freund Tamás az általa megfogalmazott vagyonkezelési elveket. Eszerint nem elég, ha a kormány egyedül árajánlatot ad, de további szakértői értékbecslések kellenének. Ki lehetne azonban érdeklődő a nemzeti kutatóhálózatra? Ugye senki; az elnöki határozat volt átgondolatlanul dilettáns. Az MTA elnökének formálisan ragaszkodnia kellene az általa hozott határozathoz, ha ezt a szomorújátékot személyes arcvesztés nélkül szeretné megúszni. A hírek szerint az MTA elnöksége ez alól a közgyűlés felmentését kéri, ami önmagáért beszél. Az MTA kutatóhálózatának valójában nincs nálunk kereskedelmi értéke. A jelenlegi elnököt az elnöksége teszi így közröhej tárgyává, és ehhez a mélyen tisztelt közgyűlés asszisztálását kéri.

Tény, hogy az elnök és Jakab vezérigazgató – biztos, ami zicher – már elkészítette a HUN-REN transzformációs (sic!) tervét (8-9. ábrák), amit Gulyás Balázs megújulásnak fordít. Halleluja! Ez mintha üzleti vállalkozássá való átalakításról szólna; már papíron. Kutatásról benne szó sincs, és arról sem, hogy az alapkutatásra berendezkedő munkatársak képesek-e a futószalag mellett állva napi minőség-ellenőrzési szerepre. Ilyesmi eddig sem sikerült. Egész más mentalitás és tudásanyag kell az alapkutatáshoz és az azt követő fejlesztéshez és innovációhoz. A kutatóhálózati balerinákat itt, ugye, felturbósítják traktoroslányokká, szolgálják majd az ipart és mezőgazdaságot, miközben fújnak ismét a fényes szelek. Eke elé fogják a manézsból kivezetett lovakat is. Gyí betyár!

9.ábra: A HUN-REN vezetésének transzformációs erőfeszítései (az új infokommunikáció)

Negyedik villáminterjú a kutatóhálózatról Pálinkás Józseffel   Darvas Béla: Mit gondolsz az ADF tevékenységéről? Mit nem tudott az MTA demokratikus felépítménye teljesíteni, amiért létrejött és a megmondó szerepét felvállalta? Lovász László mintha üdvözölte volna ezt a törekvést. Pálinkás József: Az ADF 2018-ban, mondhatni, kényszerből jött létre. Amikor 2018 júniusában a kormány minden előkészítés nélkül az MTA kutatóközpontjainak, kutatóintézeteinek és egyetemi kutatócsoportjainak támogatását a 2019. évi költségvetési törvényben átcsoportosította a frissen létrehozott Innovációs és Technológiai Minisztériumba, az intézmények dolgozói elkezdtek megszervezni egy dolgozói mozgalmat. A szakszervezetek (TDDSz, TUDOSz) nem rendelkeztek jelentős szervezeti erővel. Ennek több oka is volt, az egyik, hogy amíg az intézmények az MTA-hoz tartoztak, a fenntartó (az MTA), az intézetek vezetői és a dolgozók között viszonylag harmonikus volt az együttműködés. A kormány durva beavatkozására az MTA nem volt felkészülve – nem is lehetett, hiszen a megelőző legalább harminc évben ilyen nem történt ilyen stílusú és hatású beavatkozás –, következésképpen az MTA-nak nem volt, nem is lehetett adekvát válasza, eszközei pedig még kevésbé. Az akadémiai intézmények dolgozóinak itt nem a munkáltatóval, hiszen ezek az intézmények voltak, nem is a fenntartóval, hanem a kormánnyal, a hatalom durva beavatkozásával kellett hirtelen szembenéznie és fellépnie ez ellen. Az ADF-nek egyszerre kellett szakszervezetnek és a tudományos kutatás autonómiájáért fellépő szakmai szervezetnek lennie, és mivel forradalmi körülmények között jött létre, vezetői és hangadói néha minden ellen is radikálisan léptek fel. Az intézmények 2019-es elcsatolása és egy eléggé zavaros ELKH-ba való átszervezése, a vagyoni viszonyok tisztázatlansága csak növelte a bizonytalanságot és zűrzavart. Az ADF radikálisan kiállt amellett, hogy az intézmények kerüljenek vissza az MTA felügyelete alá, a kormány sokszor világossá tette, hogy ebbe nem fog belemenni, az MTA vezetése pedig próbált kompromisszumot keresni.   DB: Létezik-e az MTA volt elnökeinek informális egyeztetése? Vizi elnök úr, érzékelhetően a független kutatóhálózat pártján áll, te mintha helytelenítenéd a MTA-ingatlanok eladását, és Freund úr teljességgel érthetetlen módon hallgat? PJ: Olyan informális egyeztetés, amelyen a négy élő és Magyarországon tartózkodó MTA elnök részt venne tudomásom szerint nincs. Lovász Lászlóval elnöksége idején viszonylag gyakran megbeszéltünk akadémiai ügyeket, inkább megbeszélésnek, mint egyeztetésnek nevezném ezeket. Elnöksége kezdetén Freund Tamással is volt egy vagy két megbeszélés, az utóbbi években ilyen, az én tudomásom szerint nem jött létre. Azt persze nem tudom, hogy a jelenlegi elnök másokkal mikor és hogy tart kapcsolatot, Vizi és Freund egy intézetben dolgoznak, feltehetően gyakrabban találkoznak. Én a 2018-as és utána történt kormányzati lépéseket a magyar tudományos kutatások szempontjából is átgondolatlannak és nagyon rossznak tartom, ahogyan a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat törvényt is. A kutatóhálózat ugyanis nem függetlenné, hanem éppen kormány- és nyugodtan mondhatjuk pártfüggővé vált.   DB: Tudsz három szakértői értékbecslésről, ami az MTA vagyonára vonatkozik? A 2023-as elnöki határozat esetén a december 11-ei rendkívüli és zárt közgyűlés nem okafogyottá vált? PJ: Nem tudok ilyenről, de ez ennél kicsit komplikáltabb. A 2023-as közgyűlési határozat is nyomás alatt született. Az MTA vezetői és a közgyűlés tagjai is úgy gondolták, hogy ha ilyen bonyolult szabályokat alkotnak önmagukra nézve, akkor a kormány megriad, és talán még az intézetek is visszakerülnek az MTA felügyelete alá. Az kétségtelenül nem elegáns, hogy a vezetés nem a szabályozás megváltoztatását kérte a közgyűléstől, hanem felmentést a szabályozás alól, de lássuk be, hogy ez valójában csak jogtechnikai kérdés. A kormány a riadalom helyett ismét nyomás alá helyezte az Akadémiát. Adott kb. egy hónapot arra, hogy az MTA válaszoljon egy először szóban, majd az MTA vezetőinek tárgyalásai nyomán írásban (szándéknyilatkozatban) is megfogalmazott vételi ajánlatra. Ez nem piaci viszonyok közötti adás-vételt jelentett. Nincs a piacon senki, aki az MTA volt kutatási intézményeinek ingatlanait – egy két ingatlan kivételével – megvásárolná. A kormány más területeken – valójában a törvényalkotás minden területén – alkalmazza ezt a módszert. Rövid határidő és ultimátumszerű ajánlat. Az egész eljárás tisztességtelen volt, hiszen az ajánlat idején még nem volt elfogadott törvény a Magyar Kutatási Hálózatról, az Alapító Okiratának és Szervezeti és Működési Szabályzatának még a tervezete sem volt ismert, és sem az MTA vezetése, sem a közgyűlés tagjai nem látták, nem láthatták nemhogy az adásvételi szerződés tervezetét, de még a hivatalos vételi ajánlatot sem. Ez világosan mutatja a jogbiztonság súlyos hiányosságait.   DB: Freund Tamás az MTA jelenlegi elnöke és stábja miként lehet ennyire passzív az MTA számára ilyen sorsdöntő kérdésben? Te miként reagáltál volna? PJ: Én egészen más körülmények között voltam az MTA elnöke. Azt nehéz (valójában lehetetlen) megmondani, hogy valaki hogyan reagálna, ha hirtelen belekerülne egy helyzetbe, ami évek alatt fajult oda, ahol mondjuk 2024 szeptemberében volt. A második kérdésre tehát az a válaszom, hogy nem tudom. Én azt tudom, hogy 2018-ban, amikor a választások után szembesültem annak egy részével, ami később még durvábban történt, nem kívántam tovább dolgozni a rendszerben. Azt sem tudom megítélni, hogy Freund Tamás elnök úr mennyire volt aktív vagy passzív. A tárgyaláshoz, a megegyezéshez két fél kell. A kormány 2018 óta durván és ellenségesen viselkedett a Magyar Tudományos Akadémiával. Az MTA tudós testület, nem tud harcolni a kormánnyal (a kormány pedig láthatóan nagyon szereti a harcot). Az Akadémiának nincsenek eszközei a harcra, egy mennél rosszabb, annál jobb álláspontra sem helyezkedhet, hiszen a magyar tudományos élet szempontjait kell szem előtt tartania. Azt, hogy 2018 (esetleg 2017) és 2024 között pontosan milyen szándékok, tervek, események révén fajult el egyre jobban a helyzet, nehéz pontosan feltárni, már csak azért is, mert sok fontos momentumnak nincs írásos nyoma. Azt pedig, hogy kávézások, vacsorák, folyosói megbeszéléseken mi hangzott el, évekkel később már nehéz visszaidézni. Hasznos tehát minden írás, amely igyekszik dokumentálni ezeket a szerintem szomorú és tragikus történéseket.

Köszönetnyilvánítás. A szerző több, az ADF-fel szimpatizáló ismerősének tartozik kifejezett köszönettel az ebben a részben megjelent tartalomért.

Előzmények: Ki lehet a kockajátékos? – N^o1 Széchenyi álma; N^o2 Hankó az állami felvásárló; N^o3 Ungersk gulasch

(folytatása következik)

Darvas Béla