Tudománykövető (N^o15) – MTI: Megfejtették a duriángyümölcs szúrós szagának titkát (2017. október 10.): Megfejtették a durián gyümölcs szúrós szagának titkát (Paraméter – október 10.); Megfejtették a durián gyümölcs szúrós szagának titkát (Sg.hu – október 10);

Gondolkoztam rajta, hogy mivel lephetném meg azt az alkalmi társaságot, amely még jóval a Demokratikus Koalíció (DK) megalakulása előtt – talán 2009/2010 telén – meghívta Gyurcsány Ferencet. Az exminiszterelnök addigra már elvesztette a többségét az MSzP-ben, és még nem is hezitált új párt megalakításán. Nem jósolt ennek komoly esélyt. Az emberek nem kedvelik az új pártocskákat – mondta. Mindenfélét soroltak ott neki a nem politikus vendégek a szociáldemokráciáról, amiről nekem már tapasztalatom sem lehetett. Viszont egy egészen más személyiséget ismertem meg ott, mint amit korábban a tévéből sejtettem – ha a felesége szóhoz engedte jutni. (Azért engedte, és széttárt karokkal nem táncolt még véletlenül sem.) A Klein házaspár (Gyurka és Baba) látogatott éppen haza, és nekik szervezett mulattató társaságot a szalon öntevékeny tulajdonosa.

Reggel, a már azóta lebontott ázsiai piac bádogbódéjában láttam meg a szóban forgó duriánt (Durio zibethinus). Felrepedőben volt az egyik varrata, és mikor az orromhoz emeltem (Párizsban – az utca túloldaláról – ezt láttam a vietnamiaktól), akkor éreztem meg azt a felkavaróan érdeskés illatát, amit – azt mondják – ahányan vagyunk, annyifélével társítunk. Vannak, akik szerint dögszagú. Ezt nem is értem; szerintem ilyen szagú dög nem létezik. Hédi szerint a fokhagyma – amit csak távolról és hátszéllel viselt el – szirupba fojtott változata ez; jobb vele kapcsolatban a megszépítő messzeség. Ebben lehet némi igazság, mert illóanyagai kénvegyületektől származnak, de azért eget verő a különbség a fokhagymától vagy a záptojástól.

Bächer gondolkodás nélkül maradt a kisfröccsnél. A tekintete lesiklott a növénysünről. Talán, ha ez az óriás vadgesztenye egyszer megerjed, akkor Iván tekintete meg is akad rajta, bár ki tudja: „Fröccsnek a legolcsóbb bor való” – mondta az apját idézve. Különben sem volt jókedvében, bár nagyon is elemében. Éppen túl volt a ’Séta’ című cikkén (“Ha én ennyire utálom őket, mennyire utálhatják őket a többiek?” – írta a mélységes kiábrándultság hangján.), amivel a gyakorló baloldallal (nem az elméleti baloldallal) szembeni ellenszenvét okádta ki. Ismerni kellett őt, és az apjához (a zongoravirtuóz Misihez) fűződő kapcsolatát ahhoz, hogy ezt a cikkét valaki jól olvassa.

A Gyurcsán és Spiró házaspár csak éppen egy villahegynyit evett a gyümölcsből. Így aztán visszakerült hozzánk a méretes tál; Tamási Áron harmadik feleségével Alízzal végeztünk vele. Utóbbi nyugtatott (nem is értettem miért), hogy jó választás volt ezt a valószínűtlen kinézetű és állagú gyümölcsöt idehozni, amelyre kitálalt állapotában senki sem mondaná azt, hogy nem a pödrött bajszú katalán festő pingálta egy virtuális gourmand-találkozóra, ahol éppen a külcsín és belbecs tragikomikus kontrasztját kellett felmutatni pár olvadt zsebóra társaságában. Egyesek szerint ez a gyümölcsök királya, mások szerint teljesen érthető, hogy Szingapúrban a közforgalmú járművekre sem lehet felvinni, mert van, aki menten kiakad.

A BBC adott hírt arról, hogy szingapúri tudósok megfejtették ennek a szagnak az ő mélységes titkát. Ezt persze elég nehéz elképzelni, hiszen a thaiföldi durián illatkomplexének közel húsz összetevője ismert, melyek közül az etil-(2,S)-2-metil-butanoát és az 1-(etil-szulfanil)-etán-1-tiol emelhetők ki. A Nature Genetics nevű folyóiratban leírták a durián genomját, ami magában foglalja azokat a géneket is, amelyek ezekhez az illatanyagokhoz vezetnek. Az adathalmaz azonban jelen pillanatában egyfajta információs dzsungel, amelyben meg kell találni az adott funkcióhoz tartozó, itt az illatanyagképzésért felelős géneket. Ha az azonosítás megtörténik majd, akkor következik az, hogy elcsöndesítik a szóban forgó géneket, így megváltozott illatú gyümölcshöz jutunk majd. (Tehetnének hozzá vaníliáért felelős géneket?) Vagyis messze vagyunk még a gyakorlati megoldástól, de menten elképzeltük. Nekem az alj-nélküli liftszekrény jutott az eszembe, Arankának a hónaljszagú dezodor.

Újra ott tartunk tehát, hogy egy faj genomjának feltárása kapcsán máris annak megváltoztatásán törjük a fejünket. Mindehhez korunk jogi normái vezetnek, hiszen a géntechnológiai változtatás szabadalmaztatható fajtával jár, vagyis ha akad termék, amire kereslet kínálkozna, akkor a piacból jókorát kitéphetünk magunknak. Korunk növényi géntechnológiája ezt az utat járja. A laboratóriumi naiv álmodozók száma hamarosan a végtelent közelíti, míg a piacon kaszálók csak egy tucat multi. Míg egészségügyi területen nagyon komoly visszatartó erő az, hogy a célszervezettel mi történik, a növényi géntechnológia területén a fejlesztőket ez nem foglalkoztatja. Kipróbáljuk, és vagy működik, vagy nem. Viszont egy átalakításért felelős enzim elcsöndesítése más beltartalmi változtatásokkal is járhat. Az ellenőrzés már korántsem olyan egyszerű.

Nézzük azért a fogyasztó oldaláról. Sajtból igen sok olyat találunk, amelynek az illata többeknek kihívásokat jelent. Már mindazok számára, akik ezeket az illatokat nem kedvelik. Akik viszont igen, minden bizonnyal az élvezeti érték részének tekintik az illatorgiát. Vennék illat nélküli Remoudou, Olomoucké syrčeky, Limburger, Hervekaas és hasonló sajtokat? Eszembe sem jutna. A duriánnal sem lehet ez másként. A gyümölcs pikáns illata hozzájárul a fogyasztási értékéhez. Illatvesztés után cukrozott krémre emlékeztető, jellegtelen trutyinak gondolnám. Én biztos nem adnék érte egy szingapúri dollárt. A növények beltartalmi változtatásai nekem nem igazán tetsző géntechnológiai célkitűzések. A repce olajtartalmának megváltoztatásában már a kezdetektől felmerült, hogy úgy kellene módosítani, hogy kakaóvaj- vagy kókuszolajszerű összetétel keletkezzen. Ez számomra a gagyi gasztronómia alesete, hiszen amit kapok, olyan, de mégsem az. Közgazdasági értelemben viszont a trópusi országoktól elvehetjük azt, amit csak ők tudtak termelni, vagyis cserealapjuk sem marad. Ez a hétköznapi gagyiság az innovatív élelmiszeripart illetően lassan fel sem tűnik már.

Keveseknek fontos talán a genomanalízis további jelzése arról, hogy a durián úgy 62 millió évvel ezelőtt vált el a kakaótól (Theobroma cacao) és úgy 60 millió évvel ezelőtt a gyapotfától (Gossypium arboreum) és perui rokonától (Gossypium raimondii).

Ja, te vagy az, aki ezekkel a módosított növényekkel foglalkozik – fordult felém Gyurcsány, jelezve, hogy nem kell bemutatkoznom. Én mindig is úgy gondoltam, hogy a módosított növények nem kellenek Magyarországnak – folytatta kérdés nélkül. Azért másról is beszélgettünk, de azt nem itt mondom el, ha egyáltalán.

Gráf József volt akkortájt a kormányában a mezőgazdasági tárca minisztere. Ő az, aki Ács Éva előtt azt mondta nekem, hogy nem volt olyan párt a parlamentben, aminek illusztris képviselői ne lobbiztak volna a MON 810 kukorica hazai vetése mellett. Ő sem volt biztos abban, hogy a Németh Imre által kihirdetett vetési moratóriumot meddig kell életben tartani, és mi tagadás, nem is egyszer botlottak a tárcánál ebbéli zavarukban. Így aztán konkrét emlékekkel terhelten hallgattam a durián-mustra közben az exminiszterelnök kései egypercesét. Ehhez képest a „Legyen ön is milliomos” hajdani vezetője – a DK önérzetes média-tanácsadója – elég nyilvánvalóan kampányol a GM-növények mellett, és a Klub rádióban fel is olvasta a programjuk ide illő részét, ami megengedőnek tűnt. A baj az általános megengedéssel és elutasítással az, hogy együttesen szinte semmi sem ítélhető meg a véleménymondó egyidejű hitelvesztése nélkül. Az eltérő fajták és termékek csak egyenként véleményezhetők.

Más viszont a helyzet, ha állami koncepcióról van szó, ami hazánk GMO-mentességét és egy minden tekintetben természetközeli gazdálkodást választott. Ebbe viszont nem férnek bele a chlorophacinon, a glyphosate és a neonikotinoid hatóanyagokra vonatkozó mai választásaink. A környezetvédelemnek ez esetben nem evaporált állapotában kellene a köztársasági elnök körül lengedeznie, hanem mindennapjaink gyakorlati részévé válni.

A következő rész címe: Gáz van – Jöhet a partvidéki féregtelenítés?

Daedalon