(Biotechnológi^kaland N^o12)

A mezőgazdasági géntechnológiát érintő történések közül kiemelhető a GM-vetőmaggal szennyezett vetőmagtételek 2011-es megjelenésének, vetésének, majd megsemmisítésének ügye. A GM-vetőmagszennyezés bekövetkezte – a koegzisztencia gyakorlati megvalósíthatatlansága miatt – várható volt. Az események nálunk is hasonlóan következtek, mint más országokban. Vetőmagokat érintő GM-szennyezés ugyanis korántsem egyedi jelenség, világszerte számos országban megtörtént már az elmúlt évtizedek során, véletlen vagy szándékos kijuttatás formájában, így csak a kukorica esetében Brazíliában, Chilében, az Egyesült Államokban, Mexikóban, Új Zélandon, Európán belül pedig Ausztriában, Franciaországban, Görögországban, Horvátországban, Németországban, Olaszországban, Svájcban és Szlovéniában.

Az Egyesült Államokból vált ismertté, hogy a 2001-2004 közötti kísérleti termesztés során a Syngenta SYN-BT11 kukorica magját összecserélték a SYN-BT10 fajtacsoportéval és ez utóbbit 15000 hektáron elvetették. A termény bekerült az európai takarmányláncba is.

2010-ben Németországban, mintegy 2000 hektár hagyományos kukoricában MON 603-6 (NK603 néven ismert glyphosate-tűrő) szennyezés fordult elő. A szóban forgó vetőmag tulajdonosa a Pioneer Hi-Bred volt, bár a genetikai eseményé a Monsanto. A szennyezés mértékét ~0,1%-nak találták, ami a mennyiségi kimutathatóság határa volt akkoriban. A probléma többrétű: (i) Németország – bár 2006-2008 között pár ezer hektár MON 810 kukoricát vetett – 2009-ben vetési moratóriumot rendelt el erre a fajtacsoportra; (ii) a MON 603-6 fajtacsoportra nincs máig vetési engedély az Unió területén, sőt a glyphosate rákkeltéssel való gyanúsítása miatt vélhetően egyre messzebb kerül ettől a lehetőségtől.

Az ügy kapcsán Magyarország is érintett volt, amennyiben egy vetőmagszállítmány hazánkon keresztül érkezett, azonban a termelői helyet jelző szám nem hazánkra utalt. A Pioneer vitatta a németországi kimutatás helyességét és fals pozitív eredményről beszélt.

A fentiekből kiindulva a miniszter 2011 áprilisában fokozott ellenőrzést rendelt el az Unión kívülről érkező országokból származó vetőmagvakra, de olyan tagországokból származó tételek esetében is, amelyek területén legális vagy változó besorolású a GM-növények vetése. A hatóság által megmintázott tételekben a kijelölt Nemzeti Referencialaboratórium (NRL) mérései során találtak olyan tételeket, amelyekben karfiolmozaikvírus-eredetű promóter (35S) fordult elő, ami jele a GM-fajták többségének. A mérések helyességét egy másik NRL ellenőrizte és eseményspecifikus meghatározásokat is végzett. Kukoricánál a MON 810 vetőmag volt a leggyakoribb szennyező, de MON 603-6 is előfordult.

A VM Sajtóirodája 2011. június 17-én közölte, hogy a Bólyi Agrokémia Kft. 240 hektáros szója területét GMO-val szennyezett vetőmag használata miatt kitárcsáztatta. A behozott vetőmag tulajdonosa a Pioneer Hi-Bred volt. A vetőmagok között MON 4032-6 GM-magokat (glyphosate-tűrő) találtak, amely fajtatulajdonosa a Monsanto. A MON 4032-6 genetikai eseményre nincs máig vetési engedély az Európai Unióban.

A VM Sajtóirodája július 14-én közölte azt, hogy Chile és Románia azok az országok, ahonnan a legjelentősebb szennyezett kukoricatételek származtak, s közülük is kiemelkedik az a tétel (DKC 3511 kukoricahibrid, H-8-001/0717 fémzár), amit 2008-ban Romániában termesztettek és 2011-es vetésre a Monsanto hozott be az országba. Ezt a tételt kb. 2500 hektáron vetették el. Nem ez volt azonban a szennyezettség végeredménye.

10.ábra: A 2011-es kiszántások területei megyénként (forrás)

Ángyán József parlamenti államtitkár, akinek tevékenysége az ügy kezelését illetően meghatározó volt az alábbiakat írja: „A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal összesen 535 db mintát vizsgált, melyek közül 19 db kukorica- és 5 db szójaminta vizsgálati eredménye lett pozitív [~5%]. A vizsgálatok 0,1% alatti szennyeződést mutattak. Kukorica esetében nagyrészt MON 810-szennyeződést találtak. A GMO-val szennyezett kukorica-vetőmagokkal bevetett összes érintett terület nagysága 4148 hektár, 6341 zsák. 3011 hektáron kikelt növényállomány került megsemmisítésre, amelyből 2765 hektáron a termelők önként végezték el, míg 247 hektáron a hatóság végezte el a megsemmisítést. Összesen 225 termelőt érintettek a meghozott intézkedések. A GMO-val szennyezett szójavetőmagokkal bevetett összes érintett terület nagysága 243 hektár, Baranya megyében, 2 termelőt érintve. Összesen 243 hektáron történt megsemmisítés a GMO-val szennyezett szójavetőmagokkal bevetett terültekre vonatkozóan (2011. augusztus 24-i adatok alapján).” (10. ábra).

A Pioneer Hi-Bred vitatta az eredményeket mégis együttműködött a magyar hatóságokkal. A tények: (i) a hatóság az eredményeket két NRL 8-12 darab mérésére alapozta; (ii) nem csak karfiolmozaikvírus-promóter (35S) meghatározás történt, hanem akkreditált laboratóriumban eseményspecifikus azonosítás is; (iii) a mérések és ellenőrzésük nemzetközileg elfogadott (validált) módszerekkel történtek.

Az országon kívülről érkező kismérvű szennyezettség inkább a koegzisztencia lehetetlenségére utal, amit Heszky László már 2004-ben valószínűsített. Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke, Font Sándor viszont a szándékosság kérdését is felvetette. Valóban elgondolkoztató, hogy a Monsanto 2011-ben miért 2008-ban Romániában termesztett kukorica-vetőmagot szállított be az országba, mikor abban az évben ott 8000 hektáron vetettek MON 810 kukoricát és 200 (ez a hazai fele) méteres izolációs távolságot tartanak csupán szükségesnek? Ismert példa, hogy a kezdetben a GM-növényeket nem termelő Brazília 2004-ben adta fel az álláspontját, amikor mérésekkel konstatálta, hogy az argentin határszakaszon a GM-növények előfordulása jelentős. Ezt a helyzetet – az ügy kommunikációja szerint – az 1999 óta Argentínán keresztül csempészett GM-vetőmag idézte elő.

Czepó Mihály és Mark Buckingham a Monsanto Hungária Kft. honlapján az alábbiakat tették közzé: „A Monsanto megkérdőjelezi a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal mérési eredményeit és a növekedőfélben lévő állományok elsietett megsemmisítésének szükségességét.”; „Míg Magyarországon nulla tolerancia van, addig az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) több GM növény fajtát termesztésre biztonságosnak ítélt az Európai Unió területére nézve (beleértve MON 810, NK603, Bt11, TC1507).”

A Mezőgazdasági, Ipari és Környezetvédelmi Géntechnológiai Hatóság (MIKGH) ezzel kapcsolatban a GMO-Kerekasztal 23. ülésén úgy nyilatkozott, hogy a hazai párhuzamos mintákat a Monsanto nem kérte el és a közel harminc GM-szennyezett tétel közül csupán egyet vizsgált. A MIKGH nem kapott számszerűsített eredményt és hivatalos értesítést a Monsanto eredményeiről. A minta szennyezettségének megállapítása egyébként a magyar törvények értelmében a VM által kijelölt hatósági laboratórium tiszte.

A Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (BZBE) elnöke (egyben az MTA alelnöke) hitelesnek gondolta a Monsanto érvelését és nyilvánosan vonta le a következtetéseit. Dudits Dénest azt írta: „A funkcionáriusok farkast kiáltanak, nemzetstratégiai bűncselekménnyel vádolnak és az állambiztonsági szolgálatok bevetésével fenyegetőznek. Közben lehetséges, hogy nincs másról szó, mint hogy a hazai laboratórium felkészületlen egy vírus DNS-darabmennyisége alapján a 0,1%-os határérték túllépésének bizonyítására.”

Saját mérési eredményt azonban nem mutat fel – ilyesmivel nem is rendelkezett –, hovatovább a hazai hatósági mérések módszereit sohasem ellenőrizte. Honnan tehát a magabiztosság és vajon miért véd Dudits Dénes ilyesmit a személyes reputációjával? Hogyan hagyhatja, hogy a saját növényi géntechnológiát illető meggyőződése annyira elfogulttá tegye, hogy a nemzeti mérési eredmények helyességét vonja kétségbe? Utólag is azt gondolom, hogy súlyos melléfogás volt ez az MTA egyik alelnökétől, amelyet motiválhatott személyes keserűsége, tudományos területének az európai gyakorlatból való kiszorulása.

Vajda Boldizsár, aki a hazai méréseket vezette az alábbiakat írta: „…laboratóriumok viszont felkészültek még ilyen alacsony szintű szennyezés kimutatására is.”; „Európában és szerte a világon – így az MgSzH laboratóriumai – is ugyanazt az ISO 21569 szabványt és más, nemzetközi körvizsgálatokban validált, valóban jól működő módszereket alkalmazzák. Továbbá, a hatósági laboratóriumok nem kizárólag a 35S promoter jelenlétét vizsgálják a mintában, hanem további ún. szűrővizsgálatokat és adott genetikai eseményre specifikus vizsgálatokat is végeznek. A hatóság laboratóriumai tagjai vagy az ISTA (International Seed Testing Association) vagy az ENGL (European Network of GMO Laboratories) nemzetközi szervezeteknek. Tehát ismerik és képesek alkalmazni a nemzetközileg elfogadott GMO vizsgálati protokollokat és jártasak az ilyen jellegű vizsgálatokban.”

Azt is olvashatjuk továbbá Duditstól, hogy „Tovább növeli a kárt, hogy a szomszédos táblák 400 méteres sávban is érintettnek tekintendők a korábbi törvényhozók szakmaiatlan buzgóságának köszönhetően, holott a szakirodalom 25 méteres szigetelési zónát elegendőnek tart.” Dudits doktor ilyen vizsgálatokat sem végzett soha és így megállapítása helytelen. Nem örömmel korrigálom őt, mert alapkutatásai (glufosinate-tűrő növények, amit a Bayer hasznosított) ezen a tudományterületen elismerésre méltó. Mindez nem jelenti azt, hogy a gyakorlati területeken kellően el tud igazodni, mint ezt éppen ekkor bizonyította is.

26.kép: Megporzás közelről – kukoricapollen kukoricabibén (Fotó: Darvas Béla)

A magyar törvény a szélbeporzású kukoricánál (26. kép) 400 méteres izolációs távolságot ír jelenleg elő. A 2005-ben eltérő elveket valló MTA ad hoc bizottsági tagok Balázs Ervin vezetésével – saját vizsgálatok híján – nem tudták megvédeni az álláspontjaikat. A romániai vetőmag példájából pedig ekkor az is következett, hogy 200 méteres izolációs távolság vetőmag-termesztésnél bizonyosan nem elégséges. Saját vizsgálataink alapján állíthatom (11-12 old.), hogy az áru- és vetőmag-kukoricák esetében más izolációs távolságot kellene megállapítani. Árukukoricáknál akár 200 méter is megfelelő lenne, azonban vetőmag-termesztési célok esetében 800 méterre kellene azt emelni. Vagyis valóban baj van az izolációs távolságokkal, azok – a termesztési céltól függően – alsó és felső határértékei sem megfelelően lettek megállapítva.

Magyarország számára az eddigi növényvédelmi célú GM-növények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Félkész termékekről van szó, amelyek nem teremnek többet, mint azok a nem módosított fajtavonalak, amelyekből előállították ezeket. Nincs növényi géntechnológus, aki ne tudná, hogy nem ismert gyakorlati használatra került „csőméret-növekedést előidéző gén”, sőt „termésnövekedést előidéző gén” sem. Az elérhető termésnövekedés a célkártevő visszaszorításából, a fitotoxicitás elkerüléséből vagy a szárazságtűrésből származó megmentett termésrész lehet, amit az eredeti fajtára jellemző genom garantál.

Csupán a szabadalmi tulajdonos kereskedelmi előnye jól bizonyítható. A kérdésben nálunk máig érdekvezérelt vita zajlik, amelyben a haszon mellett érvelők – többnyire a fejlődő országokról beszélnek és a jövőben előállításra kerülő GM-fajtákra hivatkoznak – a gyakorlati területeken azonban eddig ezek sem voltak az európai országok szakértői számára meggyőzőek.

Ha egy ország meg akarja őrizni a génmódosítás-mentes státuszát, akkor könnyen beláthatóan nem engedheti meg, hogy földjein GM-vetőmagvakkal szennyezett fajtákat termesszenek, hiszen azok követhetetlen módon porozzák be a környezetben lévő fajtákat. Ilyen elterjedés történt például Brazíliában is, mikor a hatóságoknak nem maradt más választásuk, mint hivatalosan is elismerni a kialakult helyzetet és engedélyezni a GM-növények termesztését, ennek összes pluszköltségével. Ez volt szerintem a tétje a 2011. nyári tárcsázásoknak.

A NÉBIH 2011-ben tájékoztatót bocsátott ki a pórul járt gazdák számára. Mi történt vajon 2011 után, ami Ángyán József döntés-előkészítése nyomán mindenképpen vízválasztó volt a hazai reakciókban? Személyesen hallottam a Pioneer hazai képviselőjétől, hogy a jövőben a cégük csak az országban termesztett vetőmagokat forgalmazza majd nálunk. Úgy gondolom, hogy ez a megfelelő hozzáállás. Egyébként a Büntető törvénykönyv 2013-tól (362 §) már személyes felelősséget is felvet és büntetőtétele is fenyegető.

2012-ben az FM a NÉBIH laboratóriumainak találatai alapján 1500 hektár GM-szennyezett romániai eredetű silókukoricát (Montoni-típusú, ami nem volt genetikai eseményre specifikálva) tárcsáztatott be. Ezt a Saaten Union szállította be az országba.

2013-ban Fazekas miniszter azt nyilatkozta, hogy azonnali ellenőrzést rendelt el, mert az a hír járja, hogy az ország keleti határain GM-vetőkukoricát hoztak be az országba. Ez a hír egyébként szinte minden évben felröppent. A vizsgálatok után 18 hektár vetést semmisítettek meg. A hír szerint: „Akik azonban a vetőmagok eredetét nem tudják igazolni, a fekete beszerzések miatt is szankciókra számíthatnak. Egy kormányrendelet értelmében 50 [valójában 100] ezertől 2 milliárd forintig terjedő minőségvédelmi bírsággal sújthatók azok, akik GMO-s vetőmagot használnak fel vagy forgalmaznak.”

Tény, hogy 2011-hez képest 2014-re erőteljesen lecsökkent a GM-vetőmagokkal ismertté vált szennyezési esetek száma, de 2015-től újra mérhetővé vált. A visszatartásban a kilátásba helyezett minőségvédelmi bírság (4/A §) komoly szerepet játszhatott. A kérdés azonban az, hogy ezt megerősíti-e a gyakorlatban való következetes alkalmazás.

2015-ben a NÉBIH laboratóriumai 34 tonna vetőmagban mutattak ki MON 88017-3 (kukoricabogár-rezisztens) szennyeződést. A szennyezett magtételt a Törökszentmiklósi Mg Zrt. szenttamási vetőmagüzem vetőmagjai közül egy bérfeldolgozású termékben (az üzem a Pioneer Zrt., a Bázismag Kft. és a KITE Zrt. partnere hibridkukorica előállításban) mutatták ki a NÉBIH munkatársai. A Bázismag Kft. (Martonvásár) ellen indult eljárás, vagyis a vetőmag fémzároltatója ellen. A cikk állítása szerint „…a NÉBIH évente átlagosan a belföldi előállítású tételek 5 százalékát, az import tételek 10 százalékát választja ki kockázatértékelés alapján GMO vizsgálatra.” Ez azt jelenti, hogy a vetőmagtételekkel területre kijutó GMO szennyeződés a jelenlegi ellenőrzési feltételek/vizsgálati kapacitás mellett valószínűnek tekinthető.

Ne kalandozzunk most arra, hogy a törökszentmiklósi területet miként privatizálták hajdanán, és hogyan hozzák azt kapcsolatba a Lévai családdal. Nézzünk inkább egy egyszerű kalkulációt. A NÉBIH 144 kukoricatételt vizsgálva ~5%-ot talált szennyezettnek. A vetőmagtételek max. 10%-át képes csak a NÉBIH megvizsgálni, vagyis 90%-át nem. Az elvégzett mérést arányosítva, és feltételezve, hogy a szennyezés egyenlően oszlik el a vetőmagtételekben, úgy 4,5% szennyezett magtétel került 2015-ben elvetésre és 0,5%-ot sikerült „elkapni”. Elég tágnak tűnnek ennek az ellenőrzési hálónak a lyukai, a többségi szennyezés sikeresen átjut rajta. Azt mondhatom, hogy a jelenlegi mintavételi és vizsgálati kapacitást tekintve rendkívül csekély a lebukás esélye. Olyan alacsony, hogy visszatartó ereje aligha lehet, így szerintem indokolatlanná teszi a hazai agrárvezetés magabiztos kijelentéseit.

Más érdekesség is van itt. A Bázismag Kft. (vö. Marton Genetics, Martonvásár) szoros együttműködésben van az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetével (MGI). Martonvásáron „…kezdtek neki – egy Monsantóval kötött szerződés után – az NK603 [MON 603-6] (glyphosate-tűrő) és a MON 88017 (kukoricabogár-rezisztens) hazai fajták kifejlesztésének. Ez utóbbinak tenyészanyagai Chile (Buin) és Szlovákia (Piestany) között ingáztak.” – írtam nem olyan régen. A Magyar GMO adatbázisban láthatjuk, hogy az MGI 2007-ben szerzett hazai kibocsátási engedélyt a MON 88017-re. Ettől függetlenül a téli kísérleteket Chilében (a Marton Genetics említi, mint saját téli tenyészkertjét), míg a nyári kísérleteket a Monsanto pöstyéni kutatótelepén helyezték el. „A Marton Genetics által forgalmazott vetőmagok garantáltan GMO-mentesek” – olvasom, de most elbizonytalanodhatunk.

†Balla László a GMO-Kerekasztal volt tagja, az MGI egykori igazgatója, világhírű búzanemesítő erről 2006-ban az alábbit írta: „…Martonvásár először elszennyezi saját magát, majd a környezetét és három év után az egész országot.” Nem következett ez be, hiszen a martonvásári fajták átalakítására irányuló kísérletek az Alaptörvény/Büntető törvénykönyv megjelenése után tudomásom szerint leálltak. Nem feltétlenül van összefüggés a valamikori kísérletes aktivitás és a mostani szennyezés között, viszont a lehetőség megvolt rá, kiváltképpen, ha a mostani (Balázs Ervin) és az időközben leköszönt (Bedő Zoltán) vezetők véleménye szerint „A kukorica nagymennyiségű pollent termel, és az néhány tíz méterre terjedhet.” Lehetséges, hogy ezt a valóságtól elszakadt izolációs gyakorlatot alkalmazták? Remélem nem.

2016-ban az FM közleménye szerint: „Tavaly 8 csemegekukorica mintában, idén pedig 6 csemege- és 1 pattogató kukorica mintában mutatta ki a GMO szennyezést a NÉBIH laboratóriuma.” A vizsgált 131 tételből ~5% volt szennyezett. A híradásból hiányzik, hogy mennyi tonna vetőmag volt érintett, ki a tulajdonosa és a melyik genetikai eseményt találták meg a NÉBIH szakemberei. A 2016-os üggyel kapcsolatban először külföldi, majd hazai híradás jelent meg. A hírközlők szerint több száz hektáron kiszántás történt hazánkban és a Monsanto tiltakozása miatt úgy tűnik, hogy ez a cég az érintett, aki a magyar szabályozást túlságosan „merevnek és igazságtalannak” tartja. A kormányzati szervek hírközlése azonban nem számol be kiszántásokról. Sallai R. Benedek (LMP, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke) annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi ellenőrzési kapacitás elégtelen, ami tagadhatatlan.

A következő rész címe: Hírmásítások – EFSA szakértők szerint a világ (Biotechnológi^kaland N^o13)

Darvas Béla